parancsol

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈpɒrɒnt͡ʃol]

Ige

parancsol

1. Kötelező érvényű utasítást ad.

Etimológia

• Egy szláv *porucsiti igéből nazalizációval.
• A szláv szót más nyelvek is átvették, vö. román porunci.

Tartalom

angol: command (en), order (en) arab: أَمَرَ‎ (ar) (ʔamara) cseh: rozkazovat (cs) dán: befale (da) francia: commander (fr), ordonner (fr)

lengyel: rozkazać (pl) mezei mari: кӱшташ (mhr) (küštaš) német: befehlen (de) norvég: befale (no) román: porunci (ro) szerbhorvát: zapovedati (sh) szlovák: rozkazať (sk) szlovén: ukazovati (sl)

Ragozás

parancsol ragozása

Főnévi igenév			parancsolni
Befejezett melléknévi igenév			parancsolt
Folyamatos melléknévi igenév			parancsoló
Beálló melléknévi igenév			parancsolandó
Határozói igenév			parancsolva
Ható ige			parancsolhat
			én	te	ő, ön, maga	mi	ti	ők, önök, maguk
Kijelentő mód	Jelen idő	Alanyi	parancsolok	parancsolsz	parancsol	parancsolunk	parancsoltok	parancsolnak
		Tárgyas	parancsolom én téged/titeket parancsollak	parancsolod	parancsolja	parancsoljuk	parancsoljátok	parancsolják
	Múlt idő	Alanyi	parancsoltam	parancsoltál	parancsolt	parancsoltunk	parancsoltatok	parancsoltak
		Tárgyas	parancsoltam én téged/titeket parancsoltalak	parancsoltad	parancsolta	parancsoltuk	parancsoltátok	parancsolták
Feltételes mód	Jelen idő	Alanyi	parancsolnék	parancsolnál	parancsolna	parancsolnánk	parancsolnátok	parancsolnának
		Tárgyas	parancsolnám én téged/titeket parancsolnálak	parancsolnád	parancsolná	parancsolnánk	parancsolnátok	parancsolnák
Felszólító mód	Jelen idő	Alanyi	parancsoljak	parancsolj vagy parancsoljál	parancsoljon	parancsoljunk	parancsoljatok	parancsoljanak
		Tárgyas	parancsoljam én téged/titeket parancsoljalak	parancsold vagy parancsoljad	parancsolja	parancsoljuk	parancsoljátok	parancsolják
Főnévi igenév ragozása			parancsolnom	parancsolnod	parancsolnia	parancsolnunk	parancsolnotok	parancsolniuk

Származékok

• parancsnok, parancsolgat, parancsoló

• (igekötős alakok): | megparancsol |