Ugrás a tartalomhoz

paromomicin

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
paromomicin
Clinical data
Trade namesCatenulin, Aminosidine, Humatin, others[1]
Other namesmonomycin, aminosidine[2]
AHFS/Drugs.comMonograph
MedlinePlusa601098
License data
Pregnancy
category
  • C
Routes of
administration
By mouth, intramuscular, topical[3]
ATC code
Legal status
Legal status
Pharmacokinetic data
BioavailabilityPoorly absorbed in the GI tract
MetabolismNot available
ExcretionFecal
Identifiers
  • (2R,3S,4R,5R,6S)-5-amino-6-[(1R,2S,3S,4R,6S)-
    4,6-diamino-2-[(2S,3R,4R,5R)-4-[(2R,3R,4R,5R,6S)-
    3-amino-6-(aminomethyl)-4,5-dihydroxy-oxan-2-yl]
    oxy-3-hydroxy-5-(hydroxymethyl)oxolan-2-yl]oxy-
    3-hydroxy-cyclohexyl]oxy-2-(hydroxymethyl)oxane-3,4-diol
CAS Number
PubChem CID
DrugBank
ChemSpider
UNII
ChEBI
ChEMBL
Chemical and physical data
FormulaC23H47N5O18S
Molar mass713.706 g·mol−1
3D model (JSmol)
  • O=S(=O)(O)O.O([C@H]3[C@H](O[C@@H]2O[C@H](CO)[C@@H](O[C@H]1O[C@@H](CN)[C@@H](O)[C@H](O)[C@H]1N)[C@H]2O)[C@@H](O)[C@H](N)C[C@@H]3N)[C@H]4O[C@@H]([C@@H](O)[C@H](O)[C@H]4N)CO
  • InChI=1S/C23H45N5O14.H2O4S/c24-2-7-13(32)15(34)10(27)21(37-7)41-19-9(4-30)39-23(17(19)36)42-20-12(31)5(25)1-6(26)18(20)40-22-11(28)16(35)14(33)8(3-29)38-22;1-5(2,3)4/h5-23,29-36H,1-4,24-28H2;(H2,1,2,3,4)/t5-,6+,7+,8-,9-,10-,11-,12+,13-,14-,15-,16-,17-,18-,19-,20-,21-,22-,23+;/m1./s1 checkY
  • Key:LJRDOKAZOAKLDU-UDXJMMFXSA-N checkY
 ☒NcheckY (what is this?)  (verify)

Kiejtés

  • IPA: [ ˈpɒromomit͡sin]

Főnév

paromomicin

  1. (gyógyszertan) A paromomicin egy aminoglikozid típusú antibiotikum, amelyet bakteriális és protozoonális fertőzések kezelésére alkalmaznak. Leggyakrabban bélfertőzések, például amebiasis (amőbiázis) és giardiasis kezelésére írják fel, valamint a leishmaniasis nevű parazitafertőzés esetén is használják. A paromomicin hatását a baktériumok és paraziták fehérjeszintézisének gátlásával fejti ki, ami végül a kórokozók pusztulásához vezet.

Paromomicin működési mechanizmusa

A paromomicin az aminoglikozid antibiotikumok csoportjába tartozik, és a riboszómákhoz kötődve gátolja a fehérjeszintézist a baktériumokban és parazitákban. Azáltal, hogy megakadályozza a kórokozók megfelelő fehérjeképzését, a paromomicin elpusztítja a sejteket, és így megszünteti a fertőzést.

Alkalmazási területek

  1. Amebiasis (amőbiázis): A paromomicint a bélben található Entamoeba histolytica nevű parazita okozta fertőzések, például amebiasis kezelésére használják, különösen akkor, ha a fertőzés a bélben helyezkedik el.
  2. Giardiasis: A Giardia lamblia parazita által okozott bélfertőzés (giardiasis) kezelésére is hatékony, amely gyakran hasmenést, hasi fájdalmat és emésztési zavarokat okoz.
  3. Leishmaniasis: A paromomicint a leishmaniasis kezelésére is alkalmazzák, amely egy parazita által okozott fertőzés, főként bőr- és nyálkahártya-elváltozásokat okoz.
  4. Bélfertőzések: Egyes esetekben a paromomicint más bélbaktériumok okozta fertőzések kezelésére használják, különösen akkor, ha a fertőzés a bélrendszerben lokalizálódik.

Adagolás és alkalmazás

A paromomicin szájon át bevehető kapszula vagy tabletta formájában érhető el. Az adagolás függ a fertőzés típusától, a beteg korától, testsúlyától és egészségi állapotától. A gyógyszert általában étkezés közben vagy után kell bevenni, hogy minimalizálják a gyomor-bélrendszeri mellékhatásokat. A kezelés időtartamát és pontos adagolását az orvos határozza meg a betegség súlyosságától függően.

Mellékhatások

A paromomicin általában jól tolerálható, de előfordulhatnak mellékhatások:

  1. Emésztőrendszeri panaszok: Hányinger, hasi fájdalom, hasmenés és hányás gyakran jelentkezhet a kezelés során, különösen akkor, ha a gyógyszert nem étkezés közben veszik be.
  2. Bőrkiütés és allergiás reakciók: Ritkán bőrkiütés és egyéb allergiás reakciók léphetnek fel.
  3. Ototoxicitás (fülre gyakorolt hatás): Az aminoglikozidok általában ototoxikus hatásúak lehetnek, ami halláscsökkenést vagy fülzúgást okozhat, bár ez orális paromomicin esetén ritkább.
  4. Nephrotoxicitás (vesekárosodás): Nagyon ritkán vesekárosodás is előfordulhat, bár ez inkább az aminoglikozidok intravénás alkalmazása során gyakoribb.

Ellenjavallatok

A paromomicin alkalmazása bizonyos esetekben kerülendő:

  1. Allergia az aminoglikozidokra: Azoknál, akik allergiásak az aminoglikozid antibiotikumokra, például a gentamicinre vagy a tobramicinre, nem ajánlott a paromomicin alkalmazása.
  2. Vesebetegség: Súlyos vesekárosodás vagy veseelégtelenség esetén a paromomicin alkalmazása kerülendő, mivel ez növelheti a toxikus hatások kockázatát.
  3. Bélbetegségek: Súlyos bélbetegségek, például fekélyes vastagbélgyulladás esetén a paromomicin alkalmazása óvatosságot igényelhet, mivel fokozhatja a bélirritációt.

Gyógyszerkölcsönhatások

A paromomicin kölcsönhatásba léphet más gyógyszerekkel, különösen aminoglikozid típusú antibiotikumokkal és más vesekárosító szerekkel:

  1. Más aminoglikozidok: A paromomicin egyéb aminoglikozid antibiotikumokkal kombinálva növelheti a halláskárosodás és vesekárosodás kockázatát.
  2. Vesekárosító szerek: A vesekárosító hatású gyógyszerek, például bizonyos vizelethajtók vagy kemoterápiás szerek növelhetik a paromomicin toxicitásának kockázatát.
  3. Antikoagulánsok: A paromomicin és a véralvadásgátló gyógyszerek együttes alkalmazása vérzési kockázatot növelhet, mivel a paromomicin bélrendszeri mellékhatásai befolyásolhatják a felszívódást és a véralvadást.

Előnyök és hátrányok

Előnyök: - Hatékony különböző parazita- és bakteriális bélfertőzések ellen. - Kevésbé toxikus orális formában, mint az intravénás aminoglikozid antibiotikumok. - Különösen hasznos azoknál a fertőzéseknél, amelyek a bélrendszert érintik.

Hátrányok: - Emésztőrendszeri mellékhatások, például hányinger és hasmenés jelentkezhetnek. - Ritka esetekben halláskárosodást és vesekárosodást okozhat. - Csak helyileg hat a bélrendszerben, így nem alkalmas szisztémás fertőzések kezelésére.

Összegzés

A paromomicin egy aminoglikozid antibiotikum, amelyet főként bélfertőzések és egyes parazitás betegségek, például amebiasis és leishmaniasis kezelésére használnak. Hatása a fehérjeszintézis gátlásán alapul, ami elpusztítja a fertőzést okozó baktériumokat és parazitákat. A paromomicin jól tolerálható, de figyelmet igényel a vesekárosodásra és a halláskárosodásra hajlamos betegeknél. Az emésztőrendszeri mellékhatások minimalizálása érdekében ajánlott étkezés közben bevenni.

Fordítások

  1. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) Wil2013 nevű lábjegyzeteknek
  2. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) Neal1994 nevű lábjegyzeteknek
  3. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) AHFS2016 nevű lábjegyzeteknek