placc

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈplɒt͡sː]

Főnév

placc

  1. (szleng) Munkahely (pl. pincéré)
  2. (szleng) Elárusítóhely (pl. kofáé).

Etimológia

A német Platz szóból, ami végső soron latin, illetve a latinon át görög eredetű. Lásd a piac címszót.