pofátlanság

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈpofaːtlɒnʃaːɡ]

Főnév

pofátlanság

1. (bizalmas) (Felháborító) szemtelenség.

Etimológia

pofátlan +‎ -ság

Ragozás

pofátlanság ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	pofátlanság	pofátlanságok
tárgyeset	pofátlanságot	pofátlanságokat
részes eset	pofátlanságnak	pofátlanságoknak
-val/-vel	pofátlansággal	pofátlanságokkal
-ért	pofátlanságért	pofátlanságokért
-vá/-vé	pofátlansággá	pofátlanságokká
-ig	pofátlanságig	pofátlanságokig
-ként	pofátlanságként	pofátlanságokként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	pofátlanságban	pofátlanságokban
-on/-en/-ön	pofátlanságon	pofátlanságokon
-nál/-nél	pofátlanságnál	pofátlanságoknál
-ba/-be	pofátlanságba	pofátlanságokba
-ra/-re	pofátlanságra	pofátlanságokra
-hoz/-hez/-höz	pofátlansághoz	pofátlanságokhoz
-ból/-ből	pofátlanságból	pofátlanságokból
-ról/-ről	pofátlanságról	pofátlanságokról
-tól/-től	pofátlanságtól	pofátlanságoktól

pofátlanság birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	pofátlanságom	pofátlanságaim
a te	pofátlanságod	pofátlanságaid
az ő/ön/maga az önök/maguk	pofátlansága	pofátlanságai
a mi	pofátlanságunk	pofátlanságaink
a ti	pofátlanságotok	pofátlanságaitok
az ő	pofátlanságuk	pofátlanságaik