puszta

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Flag of Hungary.svg Magyar

Melléknév

puszta

  1. Üres, elhagyott.
  2. Csupasz, kopár.
  3. Egyedüli (pl. a puszta tény).
  4. Egyszerű (pl. puszta megfigyelő).
  5. Tiszta (pl. puszta véletlen).

Etimológia

Egy szláv *puszt (a.m. üres) szó nőnemű alakjából (*puszta).

Származékok

Fordítások

Főnév

puszta

Fordítások

Ragozás

puszta ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset puszta puszták
tárgyeset pusztát pusztákat
részes eset pusztának pusztáknak
-val/-vel pusztával pusztákkal
-ért pusztáért pusztákért
-vá/-vé pusztává pusztákká
-ig pusztáig pusztákig
-ként pusztaként pusztákként
-ul/-ül - -
-ban/-ben pusztában pusztákban
-on/-en/-ön pusztán pusztákon
-nál/-nél pusztánál pusztáknál
-ba/-be pusztába pusztákba
-ra/-re pusztára pusztákra
-hoz/-hez/-höz pusztához pusztákhoz
-ból/-ből pusztából pusztákból
-ról/-ről pusztáról pusztákról
-tól/-től pusztától pusztáktól
puszta birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én pusztám pusztáim
a te pusztád pusztáid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
pusztája pusztái
a mi pusztánk pusztáink
a ti pusztátok pusztáitok
az ő pusztájuk pusztáik