rügy

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈryɟ]

Főnév

rügy

1. (növénytan) Nővényi hajtás; kezdemény, de még nem bimbó.

Fordítások

Tartalom

angol: sprout (en) cigány: kástputré (rom), pájtrin (rom)

német: Trieb (de) hn

Származékok

• rügyezik
• (összetételek): rügyfakadás, rügyképződés, rügykezdemény

Ragozás

rügy ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	rügy	rügyek
tárgyeset	rügyet	rügyeket
részes eset	rügynek	rügyeknek
-val/-vel	rüggyel	rügyekkel
-ért	rügyért	rügyekért
-vá/-vé	rüggyé	rügyekké
-ig	rügyig	rügyekig
-ként	rügyként	rügyekként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	rügyben	rügyekben
-on/-en/-ön	rügyön	rügyeken
-nál/-nél	rügynél	rügyeknél
-ba/-be	rügybe	rügyekbe
-ra/-re	rügyre	rügyekre
-hoz/-hez/-höz	rügyhöz	rügyekhez
-ból/-ből	rügyből	rügyekből
-ról/-ről	rügyről	rügyekről
-tól/-től	rügytől	rügyektől

rügy birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	rügyem	rügyeim
a te	rügyed	rügyeid
az ő/ön/maga az önök/maguk	rügye	rügyei
a mi	rügyünk	rügyeink
a ti	rügyetek	rügyeitek
az ő	rügyük	rügyeik