rükverc

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈrykvɛrt͡s]
• hallgatás^ⓘ
• Elválasztás: rük-verc

Főnév

rükverc

1. (bizalmas) Hátramenet.

Etimológia

A német rückwärts szóból.

Ragozás

rükverc ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	rükverc	rükvercek
tárgyeset	rükvercet	rükverceket
részes eset	rükvercnek	rükverceknek
-val/-vel	rükverccel	rükvercekkel
-ért	rükvercért	rükvercekért
-vá/-vé	rükverccé	rükvercekké
-ig	rükvercig	rükvercekig
-ként	rükvercként	rükvercekként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	rükvercben	rükvercekben
-on/-en/-ön	rükvercen	rükverceken
-nál/-nél	rükvercnél	rükverceknél
-ba/-be	rükvercbe	rükvercekbe
-ra/-re	rükvercre	rükvercekre
-hoz/-hez/-höz	rükverchez	rükvercekhez
-ból/-ből	rükvercből	rükvercekből
-ról/-ről	rükvercről	rükvercekről
-tól/-től	rükverctől	rükvercektől

rükverc birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	rükvercem	rükverceim
a te	rükverced	rükverceid
az ő/ön/maga az önök/maguk	rükverce	rükvercei
a mi	rükvercünk	rükverceink
a ti	rükvercetek	rükverceitek
az ő	rükvercük	rükverceik

Gyakoriság

• 5

Forrás

• Magyar Értelmező Szótár (ISBN 963 05 8416 6)