rokon

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Flag of Hungary.svg Magyar

Főnév

rokon

  1. A család közeli tagja.

Etimológia

Ősi örökség az uráli korból, vö. finn rakas.

Származékok

Fordítások


Ragozás

rokon birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én rokonom rokonaim
a te rokonod rokonaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
rokona rokonai
a mi rokonunk rokonaink
a ti rokonotok rokonaitok
az ő rokonuk rokonaik