rokon

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈrokon]

Főnév

rokon

  1. A család közeli tagja.

Etimológia

Magyar hang, a ra és re gyökből a rak flektált formájának a rekk o-s formájából, ahogy germán rókjan, skandináv.

https://en.wiktionary.org/wiki/r%C7%BFkja

Származékok

Fordítások

Ragozás

rokon ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset rokon rokonok
tárgyeset rokont rokonokat
részes eset rokonnak rokonoknak
-val/-vel rokonnal rokonokkal
-ért rokonért rokonokért
-vá/-vé rokonná rokonokká
-ig rokonig rokonokig
-ként rokonként rokonokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben rokonban rokonokban
-on/-en/-ön rokonon rokonokon
-nál/-nél rokonnál rokonoknál
-ba/-be rokonba rokonokba
-ra/-re rokonra rokonokra
-hoz/-hez/-höz rokonhoz rokonokhoz
-ból/-ből rokonból rokonokból
-ról/-ről rokonról rokonokról
-tól/-től rokontól rokonoktól
rokon birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én rokonom rokonaim
a te rokonod rokonaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
rokona rokonai
a mi rokonunk rokonaink
a ti rokonotok rokonaitok
az ő rokonuk rokonaik