súrlódás

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈʃuːrloːdaːʃ]

Főnév

súrlódás

1. (fizika) Két érintkező felület között fellépő erő, vagy az az erő, mellyel egy közeg fékezi a benne mozgó tárgyat.
2. Nézeteltérés.

Etimológia

súrlódik +‎ -ás

Fordítások

két érintkező felület között fellépő erő

angol: friction (en) francia: friction (fr) nn, frottement (fr) hn

német: Reibung (de) nn

nézeteltérés

német: Reiberei (de) nn

Ragozás

súrlódás ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	súrlódás	súrlódások
tárgyeset	súrlódást	súrlódásokat
részes eset	súrlódásnak	súrlódásoknak
-val/-vel	súrlódással	súrlódásokkal
-ért	súrlódásért	súrlódásokért
-vá/-vé	súrlódássá	súrlódásokká
-ig	súrlódásig	súrlódásokig
-ként	súrlódásként	súrlódásokként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	súrlódásban	súrlódásokban
-on/-en/-ön	súrlódáson	súrlódásokon
-nál/-nél	súrlódásnál	súrlódásoknál
-ba/-be	súrlódásba	súrlódásokba
-ra/-re	súrlódásra	súrlódásokra
-hoz/-hez/-höz	súrlódáshoz	súrlódásokhoz
-ból/-ből	súrlódásból	súrlódásokból
-ról/-ről	súrlódásról	súrlódásokról
-tól/-től	súrlódástól	súrlódásoktól

súrlódás birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	súrlódásom	súrlódásaim
a te	súrlódásod	súrlódásaid
az ő/ön/maga az önök/maguk	súrlódása	súrlódásai
a mi	súrlódásunk	súrlódásaink
a ti	súrlódásotok	súrlódásaitok
az ő	súrlódásuk	súrlódásaik