scytale
Főnév
scytale (tsz. scytales)
A kriptográfiában a szkutale ( / ˈ s k ɪ t əl iː / ; átírva is skytale , ógörög : σκυτάλη skutálē "bot, henger ", továbbá σκύταλtalο topher ) egy transzpozíciós eszköz . egy hengerből áll, amelyre egy pergamencsík van feltekerve, amelyre üzenet van írva. Az ókori görögök , és különösen a spártaiak állítólag ezt a titkosítást használták kommunikációra katonai kampányok során.
A címzett egy ugyanolyan átmérőjű rúddal olvassa el az üzenetet, amelyre a pergamen van feltekerve.
Titkosítás Tegyük fel, hogy a rúd lehetővé teszi, hogy négy betűt írjunk körbe, és öt betűt az oldalára. Az egyszerű szöveg lehet: "Nagyon súlyosan megsérültem, segítség".
A titkosításhoz egyszerűen rá kell írni a bőrre:
______________________________________________________________________
| | | | | | |
| I | a | m | h | u | |
__| r | t | v | e | r |__|
| | y | b | a | d | l |
| | y | h | e | l | p |
| | | | | | |
______________________________________________________________________ így a rejtjelezett szöveg „Iryyatbhmvaehedlurlp” lesz a feltekercselés után.
Dekódolás A visszafejtéshez csak tekerje a bőrcsíkot a rúd köré, és olvassa át. Egy példa rejtjelezett szövegre: "Iryyatbhmvaehedlurlp" Minden negyedik betű ugyanabban a sorban fog megjelenni. A szóközök újbóli beszúrása után az egyszerű szöveg így jelenik meg: "Nagyon rosszul vagyok, segítség".
Történelem A közvetett bizonyítékok alapján a sziklatörténetet először Archilochus görög költő említette , aki a Kr.e. 7. században élt. A következő évszázadok során más görög és római írók is említették; azonban csak Rodoszi Apollóniosznál (Kr. e. 3. század közepe) jelent meg egyértelmű utalás annak titkosítási eszközként való használatára. Működésének leírása nem ismert Plutarkhosz előtt (i.sz. 50–120):
A feladó-tekercs a következő karakterű. Amikor az ephorok tengernagyot vagy tábornokot küldenek ki, két kerek fából készítenek pontosan egyforma hosszúságot és vastagságot, hogy mindegyik megfeleljen a másiknak, és az egyiket maguk tartják, míg a másikat a követüknek adják. Ezeket a fadarabokat scytaláknak hívják. Amikor tehát valamilyen titkos és fontos üzenetet akarnak küldeni, egy pergamentekercset készítenek hosszú és keskeny, mint egy bőrszíj, és körbetekerik a sziklalapjukon, nem hagynak rajta üres helyet, hanem a pergamennel körbefedik a felületét. Miután ezt megtették, felírják a pergamenre, amit kívánnak, ahogyan az a szitalé körül hever; és miután megírták üzenetüket, leveszik a pergament, és a fadarab nélkül elküldik a parancsnoknak. Ha megkapta, másként nem tud értelmet nyerni belőle – mivel a betűknek nincs kapcsolatuk, de szét vannak rendezve –, hacsak nem veszi a saját szitálkáját, és nem tekeri rá a pergamencsíkot, hogy amikor a spirális pályája tökéletesen helyreáll, és ami utána következik, az előzőhöz csatlakozik, az üzenet körül olvassa a bot folytonosságát, és így fedezi fel. A pergament pedig a bothoz hasonlóan scytale-nek hívják, mivel a mért dolog a mérték nevét viseli.
– Plutarch, Lives (Lysander 19), szerk. Bernadotte Perrin. A Plutarkhosz leírásának a korábbi beszámolókkal való összeegyeztetésének nehézségei, valamint a közvetett bizonyítékok, például az eszköz kriptográfiai gyengesége miatt több szerző felvetette, hogy a sziklatáblát üzenetek egyszerű szöveges továbbítására használták , és Plutarkhosz leírása mitológiai jellegű. [ 1 ]
Üzenet hitelesítési hipotézis Alternatív hipotézis az, hogy a scytale-t üzenethitelesítésre használták, nem pedig titkosításra. [ 2 ] Csak ha a küldő az üzenetet a fogadóéval azonos átmérőjű szikla köré írná, akkor a fogadó csak akkor tudja elolvasni. Ezért az ellenséges kémek nehezen tudnának hamis üzeneteket fecskendezni a két parancsnok közötti kommunikációba.
Mindazonáltal bárki, aki elkap egy sziklaüzenetet, és hallott a módszerről, kis nehézségek árán megtudhatta a szükséges rúdméretet (egyfajta brute-force támadás ); ennek tudatában könnyű lenne kiszorítani a feladót és új üzeneteket hamisítani.