sugárzás

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈʃuɡaːrzaːʃ]

Főnév

sugárzás

1. Energia terjedése elektromágneses hullámok vagy fotonok formájában.
2. Részecskék áramlása; elsősorban alfa vagy béta részecskéké egy radioaktív forrásból, vagy neutronoké egy atomreaktorból.

Származékok

• (összetételek): atomsugárzás, besugárzás, háttérsugárzás, sugárzásmérés, sugárzásmérő, sugárzásveszély

Szókapcsolatok

• elektromágneses sugárzás
• ionizáló sugárzás

Etimológia

sugárzik +‎ -ás

Fordítások

angol: radiation (en) arab: إشعاع‎ (ar) hn ('ish3aa3) francia: radiation (fr) nn szerbhorvát: radijácija (sh) nn, zráčēnje (sh) sn japán: 放射 (ja) (ほうしゃ, hōsha), 輻射 (ja) (ふくしゃ, fukusha) katalán: radiació (ca) nn kínai: 放射 (zh) (fàngshè), 輻射 (zh), 辐射 (zh) (fúshè) koreai: 방사 (ko) (bangsa) (放射 (ko)), 폭사 (ko) (poksa) (輻射 (ko))

német: Strahlung (de) nn norvég: utstråling (no) kn orosz: излучение (ru) sn (izlučénije) román: radiere (ro), radiație (ro) svéd: strålning (sv) kn, utstrålning (sv) kn vietnámi: phóng xạ (vi) (放射 (vi)), bức xạ (vi) (輻射 (vi))

Ragozás

sugárzás ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	sugárzás	sugárzások
tárgyeset	sugárzást	sugárzásokat
részes eset	sugárzásnak	sugárzásoknak
-val/-vel	sugárzással	sugárzásokkal
-ért	sugárzásért	sugárzásokért
-vá/-vé	sugárzássá	sugárzásokká
-ig	sugárzásig	sugárzásokig
-ként	sugárzásként	sugárzásokként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	sugárzásban	sugárzásokban
-on/-en/-ön	sugárzáson	sugárzásokon
-nál/-nél	sugárzásnál	sugárzásoknál
-ba/-be	sugárzásba	sugárzásokba
-ra/-re	sugárzásra	sugárzásokra
-hoz/-hez/-höz	sugárzáshoz	sugárzásokhoz
-ból/-ből	sugárzásból	sugárzásokból
-ról/-ről	sugárzásról	sugárzásokról
-tól/-től	sugárzástól	sugárzásoktól

sugárzás birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	sugárzásom	sugárzásaim
a te	sugárzásod	sugárzásaid
az ő/ön/maga az önök/maguk	sugárzása	sugárzásai
a mi	sugárzásunk	sugárzásaink
a ti	sugárzásotok	sugárzásaitok
az ő	sugárzásuk	sugárzásaik