számtartó

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈsaːmtɒrtoː]

Főnév

számtartó

1. (régies) Könyvelői munkát végző uradalmi tisztviselő.

Ragozás

számtartó ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	számtartó	számtartók
tárgyeset	számtartót	számtartókat
részes eset	számtartónak	számtartóknak
-val/-vel	számtartóval	számtartókkal
-ért	számtartóért	számtartókért
-vá/-vé	számtartóvá	számtartókká
-ig	számtartóig	számtartókig
-ként	számtartóként	számtartókként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	számtartóban	számtartókban
-on/-en/-ön	számtartón	számtartókon
-nál/-nél	számtartónál	számtartóknál
-ba/-be	számtartóba	számtartókba
-ra/-re	számtartóra	számtartókra
-hoz/-hez/-höz	számtartóhoz	számtartókhoz
-ból/-ből	számtartóból	számtartókból
-ról/-ről	számtartóról	számtartókról
-tól/-től	számtartótól	számtartóktól

számtartó birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	számtartóm	számtartóim
a te	számtartód	számtartóid
az ő/ön/maga az önök/maguk	számtartója	számtartói
a mi	számtartónk	számtartóink
a ti	számtartótok	számtartóitok
az ő	számtartójuk	számtartóik

Gyakoriság

• 5

Forrás

• Magyar Értelmező Kéziszótár (ISBN 963 05 8416 6)