szólít

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈsoːliːt]

Ige

szólít

Származékok

• (igekötős alakok): | beszólít | felszólít | kiszólít | leszólít | megszólít | 

Etimológia

szól +‎ -ít

Fordítások

Tartalom

cigány: álávdél (rom), dumádél (rom)

Ragozás

szólít ragozása

Főnévi igenév			szólítani
Befejezett melléknévi igenév			szólított
Folyamatos melléknévi igenév			szólító
Beálló melléknévi igenév			szólítandó
Határozói igenév			szólítva
Ható ige			szólíthat
			én	te	ő, ön, maga	mi	ti	ők, önök, maguk
Kijelentő mód	Jelen idő	Alanyi	szólítok	szólítasz	szólít	szólítunk	szólítotok	szólítanak
		Tárgyas	szólítom én téged/titeket szólítalak	szólítod	szólítja	szólítjuk	szólítjátok	szólítják
	Múlt idő	Alanyi	szólítottam	szólítottál	szólított	szólítottunk	szólítottatok	szólítottak
		Tárgyas	szólítottam én téged/titeket szólítottalak	szólítottad	szólította	szólítottuk	szólítottátok	szólították
Feltételes mód	Jelen idő	Alanyi	szólítanék	szólítanál	szólítana	szólítanánk	szólítanátok	szólítanának
		Tárgyas	szólítanám én téged/titeket szólítanálak	szólítanád	szólítaná	szólítanánk	szólítanátok	szólítanák
Felszólító mód	Jelen idő	Alanyi	szólítsak	szólíts vagy szólítsál	szólítson	szólítsunk	szólítsatok	szólítsanak
		Tárgyas	szólítsam én téged/titeket szólítsalak	szólítsd vagy szólítsad	szólítsa	szólítsuk	szólítsátok	szólítsák
Főnévi igenév ragozása			szólítanom	szólítanod	szólítania	szólítanunk	szólítanotok	szólítaniuk