szentség

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈsɛnt͡ʃeːɡ]

Főnév

szentség

1. Az a tulajdonság, amellyel valaki vagy valami rendelkezik, amikor szent.
2. Isteni kegyelmet biztosítónak tekintett szertartások a keresztény vallásokban.

Etimológia

szent +‎ -ség

Származékok

• szentségel, szentséges, szentségi, szentségtelen, szentségtelenít
• (összetételek): oltáriszentség, szentségárulás, szentségáruló, szentségház, szentségimádás, szentségkitétel, szentségmutató, szentségtan, szentségtartó, szentségtörés, szentségtörő

Fordítások

tulajdonság

angol: holiness (en), sacredness (en), sanctity (en) belarusz: свя́тасць (be) nn (svjátascʹ) lengyel: świętość (pl)

német: Heiligkeit (de) nn orosz: свя́тость (ru) nn (svjátostʹ) ukrán: свя́тість (uk) nn (svjátistʹ)

szertartás

angol: sacrament (en) cseh: svátost (cs) nn dán: sakramente (da) eszperantó: sakramento (eo) finn: sakramentti (fi) francia: sacrement (fr) hn görög: μυστήριο (el) sn (mystírio) grúz: ზიარება (ka) (ziareba) holland: sacrament (nl) sn szerbhorvát: sakrament (sh) indonéz: sakramen (id) interlingva: sacramento (ia)

latin: sacrāmentum (la) sn lengyel: sakrament (pl) hn macedón: света тајна (mk) nn (sveta tajna) maori: hākarameta (mi) német: Sakrament (de) sn norvég: sakrament (no) sn olasz: sacramento (it) hn orosz: таинство (ru) sn (tainstvo), сакрамент (ru) hn (sakrament) örmény: խորհուրդ (hy) (xorhurd) portugál: sacramento (pt) hn spanyol: sacramento (es) hn svéd: sakrament (sv) sn szuahéli: komunyo (sw) tagalog: galimbanal (tl), sakramento (tl) török: kutsantı (tr)