szerencse

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Gluecksklee.jpg

Flag of Hungary.svg Magyar

Főnév

szerencse

  1. Véletlen által létrejött anyagi vagy egyéb sikeres helyzet.

Etimológia

Egy szláv *szrecsa szóból nazalizációval, vö. horvát sreća.

Szinonimák

Származékok

Szókapcsolatok

Szólások, közmondások

Fordítások


Ragozás

szerencse birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én szerencsém szerencséim
a te szerencséd szerencséid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
szerencséje szerencséi
a mi szerencsénk szerencséink
a ti szerencsétek szerencséitek
az ő szerencséjük szerencséik