Ugrás a tartalomhoz

szitagliptin

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
szitagliptin
Clinical data
Pronunciation/sɪtəˈɡlɪptɪn/
Trade namesJanuvia, Zituvio, others
AHFS/Drugs.comMonograph
MedlinePlusa606023
License data
Pregnancy
category
  • AU: B3
Routes of
administration
By mouth
ATC code
Legal status
Legal status
Pharmacokinetic data
Bioavailability87%
Protein binding38%
MetabolismLiver (CYP3A4- and CYP2C8-mediated)
Elimination half-life8 to 14 h
ExcretionKidney (80%)
Identifiers
  • (R)-4-oxo-4-[3-(trifluoromethyl)-5,6-dihydro[1,2,4]triazolo[4,3-a]pyrazin-7(8H)-yl]-1-(2,4,5-trifluorophenyl)butan-2-amine
CAS Number
PubChem CID
IUPHAR/BPS
DrugBank
ChemSpider
UNII
KEGG
ChEBI
ChEMBL
Chemical and physical data
FormulaC16H15F6N5O
Molar mass407.320418978 g·mol−1
3D model (JSmol)
  • Fc1cc(c(F)cc1F)C[C@@H](N)CC(=O)N3Cc2nnc(n2CC3)C(F)(F)F
  • InChI=1S/C16H15F6N5O/c17-10-6-12(19)11(18)4-8(10)3-9(23)5-14(28)26-1-2-27-13(7-26)24-25-15(27)16(20,21)22/h4,6,9H,1-3,5,7,23H2/t9-/m1/s1 checkY
  • Key:MFFMDFFZMYYVKS-SECBINFHSA-N checkY
  (verify)

Kiejtés

  • IPA: [ ˈsitɒɡliptin]

Főnév

szitagliptin

  1. (gyógyszertan) A szitagliptin (Lonamo) egy orális antidiabetikus gyógyszer, amelyet a 2-es típusú cukorbetegség kezelésére használnak. A dipeptidil-peptidáz-4 (DPP-4) enzim gátlójaként működik, és segít szabályozni a vércukorszintet, különösen étkezések után, az inzulintermelés fokozásával és a glükagonhormon szintjének csökkentésével. A szitagliptin önmagában vagy más antidiabetikus gyógyszerekkel, például metforminnal vagy inzulinnal kombinálva alkalmazható.

Hatásmechanizmusa

A szitagliptin úgy működik, hogy gátolja a DPP-4 enzimet, amely normálisan lebontja az inkretinhormonokat (például a GLP-1-et és a GIP-et), amelyek az inzulin termelését serkentik étkezés után. Az inkretinhormonok szintjének megemelésével a szitagliptin növeli az inzulinszintet a vérben, csökkenti a glükagontermelést és ezzel csökkenti a máj glükóztermelését. Ennek eredményeképpen a szitagliptin segít stabilizálni a vércukorszintet anélkül, hogy hipoglikémiát (túlzott vércukorcsökkenést) okozna.

Alkalmazási területei

A szitagliptin a 2-es típusú cukorbetegség kezelésére használatos, különösen akkor, amikor a diéta és a testmozgás önmagában nem elegendő a vércukorszint megfelelő szabályozásához. Gyakran kombinálják más gyógyszerekkel, például metforminnal, szulfonilureákkal vagy inzulinnal a jobb vércukorkontroll érdekében.

Adagolás

A szitagliptin szokásos adagja felnőtteknek napi 100 mg tabletta formájában, amelyet általában étkezéstől függetlenül, napi egyszer kell bevenni. Ha a szitagliptint más gyógyszerekkel együtt szedik, az adagolás módosítására lehet szükség a hipoglikémia elkerülése érdekében. Vesebetegség esetén az orvos csökkentheti az adagot, mivel a szitagliptin a vesén keresztül választódik ki.

Mellékhatások

A szitagliptin általában jól tolerálható, de néhány esetben mellékhatások fordulhatnak elő: - Emésztőrendszeri tünetek: Hányinger, hasmenés, gyomorfájdalom vagy székrekedés. - Légúti fertőzések: Nátha, torokfájás vagy felső légúti fertőzések előfordulhatnak. - Fejfájás és szédülés: Egyes betegek fejfájást vagy szédülést tapasztalhatnak. - Hasnyálmirigy-gyulladás (pankreatitisz): Ritka esetekben hasnyálmirigy-gyulladás fordulhat elő, amelynek jelei a súlyos hasi fájdalom, hányinger és hányás.

Ellenjavallatok és figyelmeztetések

  • 1-es típusú cukorbetegség: A szitagliptin nem alkalmas 1-es típusú cukorbetegség kezelésére.
  • Diabéteszes ketoacidózis: Diabéteszes ketoacidózis esetén nem alkalmazható.
  • Vesebetegség: Vesebetegségben szenvedők esetén az adagot csökkenteni kell, és rendszeres orvosi ellenőrzés szükséges.
  • Hasnyálmirigy-problémák: Azoknak, akiknél hasnyálmirigy-gyulladás fordult elő, fokozott elővigyázatosságra van szükség.
  • Terhesség és szoptatás: Terhesség és szoptatás alatt a szitagliptin alkalmazása előtt orvosi konzultáció szükséges, mivel hatásai ebben az állapotban nem teljesen ismertek.

Összefoglalás

A szitagliptin egy hatékony DPP-4-gátló, amelyet 2-es típusú cukorbetegeknél alkalmaznak a vércukorszint szabályozására, különösen étkezés után. Jól tolerálható és alacsony a hipoglikémia kockázata, különösen önmagában alkalmazva. Az adagolást az orvos állítja be, figyelembe véve az egyéni egészségi állapotot és más gyógyszerek szedését.

Fordítások