Ugrás a tartalomhoz

szulfaguanidin

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
szulfaguanidin
Clinical data
AHFS/Drugs.comInternational Drug Names
ATC code
Identifiers
  • 4-Amino-N-[amino(imino)methyl]benzenesulfonamide
CAS Number
PubChem CID
ChemSpider
UNII
KEGG
Chemical and physical data
FormulaC7H10N4O2S
Molar mass214.243 g·mol−1
3D model (JSmol)
Melting point190 to 193 °C (374 to 379 °F)
  • c1cc(N)ccc1S(=O)(=O)N=C(N)N
  • InChI=1S/C7H10N4O2S/c8-5-1-3-6(4-2-5)14(12,13)11-7(9)10/h1-4H,8H2,(H4,9,10,11)
  • Key:BRBKOPJOKNSWSG-UHFFFAOYSA-N
  (verify)

Kiejtés

  • IPA: [ ˈsulfɒɡuɒnidin]

Főnév

szulfaguanidin

  1. (gyógyszertan) A szulfaguanidin egy szulfonamid típusú antibakteriális vegyület, amelyet főként bélfertőzések (pl. bakteriális enteritisz, dysenteria) kezelésére alkalmaztak, mivel gyakorlatilag nem szívódik fel a bélből. A hatóanyag a 20. század közepén jelentős szerepet játszott a hasmenéses betegségek elleni küzdelemben, de mára háttérbe szorult a modernebb szerek javára.



2. Kémiai adatok

  • Molekulaképlet: C₇H₁₀N₄O₂S
  • Molaris tömeg: 214,25 g/mol
  • Szerkezeti típus: para-aminobenzolszulfonsav (PABA) guanidinszármazéka
  • Fizikai megjelenés: fehér, kristályos por, szagtalan, vízben mérsékelten oldódik



3. Hatásmechanizmus

A szulfaguanidin a szulfonamidok osztályába tartozik, és bakteriosztatikus hatású:

  • Gátolja a dihidropteroát-szintetázt, amely a bakteriális folsavszintézis kulcsenzime
  • Ezáltal gátolja a DNS, RNS és fehérjeszintézist
  • A hatás szelektív a baktériumokra, mivel az emberi sejtek nem szintetizálnak folsavat

A szulfaguanidin különlegessége, hogy alapvetően lokálisan (a bél lumenében) hat, mivel rosszul szívódik fel.



4. Antibakteriális spektrum

Hatékony:

  • Escherichia coli
  • Shigella spp.
  • Salmonella spp.
  • Egyes Vibrio cholerae törzsek

Nem hatékony:

  • Szisztémás fertőzések kórokozói ellen (rossz felszívódás miatt)
  • Anaerob baktériumok
  • Széles spektrumú hatás hiánya



5. Terápiás javallatok (történetileg)

  • Bakteriális hasmenés
  • Shigellosis (baktérium okozta vérhas)
  • Salmonellosis enyhe esetei
  • Enterocolitis, különösen fejlődő országokban

Megjegyzés: Ma már több országban nem alkalmazzák rendszeresen, főként a bakteriális rezisztencia és újabb gyógyszerek megjelenése miatt.



6. Farmakokinetika

  • Orális biohasznosulás: nagyon alacsony → helyi hatás
  • Elimináció: főként széklettel ürül változatlan formában
  • Hatástartam: hosszabb, mivel lassan bomlik le a bélben



7. Adagolás

  • Felnőtteknek: 1–2 g, naponta 3–4 alkalommal
  • Gyermekeknek: testtömeg és kor szerint számított adag
  • Kezelési időtartam: általában 5–7 nap



8. Mellékhatások

Ritkábban jelentkeznek, mint a szisztémás szulfonamidok esetében, de előfordulhat:

  • Allergiás reakciók: bőrkiütés, viszketés
  • GI panaszok: hányinger, puffadás
  • Súlyos, de ritka: Stevens–Johnson-szindróma, agranulocytosis (ritkán, mivel kevés felszívódás történik)



9. Ellenjavallatok

  • Szulfonamid túlérzékenység
  • Súlyos máj- vagy vesebetegség
  • Újszülöttek és csecsemők (kernicterus kockázata)



10. Kölcsönhatások

  • Warfarin: antikoaguláns hatás fokozódhat
  • Folsav-származékok: antagonizálhatják egymást
  • Más szulfonamidokkal együtt nem javasolt kombinálni felszívódásbeli különbségek miatt



11. Kereskedelmi nevek (történeti)

  • Guanisulf, Sulfaguanidine, egyes országokban helyi készítmények
  • Készült tabletta, por, szuszpenzió és kúp formában



12. Jelenlegi helyzete

  • Ma már sok országban nem első választású szer
  • Elérhetősége korlátozott
  • Gyakorlati jelentősége történeti és fejlesztési szempontból fontos

Alternatívák:

  • Ciprofloxacin
  • Azitromicin
  • Fosfomycin (orális formában)
  • Rifaximin (helyileg hat a bél lumenében)



13. Összefoglalás

A szulfaguanidin egy rosszul felszívódó szulfonamid, amely korábban fontos szerepet játszott a bélfertőzések kezelésében, mivel helyileg a bél lumenében fejtette ki hatását. Bár ma már nagyrészt háttérbe szorult, farmakológiai jelentősége abban rejlik, hogy egyike volt az első, célzottan lokálisan ható antimikrobiális szereknek.

Előnyei:

  • Kevés szisztémás mellékhatás
  • Helyi hatás a bélben
  • Alkalmas volt shigellosis kezelésére

Hátrányai:

  • Szűk spektrum
  • Baktériumrezisztencia kialakulása
  • Ma már korszerűbb, hatékonyabb szerek állnak rendelkezésre


Fordítások