tétel

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈteːtɛl]

Főnév

tétel

  1. (ritka) A tesz ige főnévképzős alakja.
    az étkészlet asztalra tétele
  2. Lista eleme.
    A követelménylista harmadik tétele hibás.
  3. (matematika, filozófia) Univerzális tény, igazság állítása.
    Aristoteles a költészetet utánzásnak nevezi. […] Nem feszegetem e sokszor vitatott tételt, mert nem tartozik czélomra. (Arany János)[1]
    Rettenetes munka volt neki [Timéának] az absztrakt, érthetetlen katecheticus tételeket betanulnia. (Jókai: Az arany ember)[2]
  4. Vizsgán kapott feladat, témakör.
    érettségi tétel
  5. (zene) Mű zárt része.
    Az Örömóda Beethoven IX. szimfóniájának negyedik tételében csendül fel.
  6. (pénzügy) Egységes megnevezés alatt szereplő összeg.
    költségvetési tétel
  7. (kereskedelem) Áruk az adásvételben együtt szereplő egysége.
    egy tétel szén
  8. (régies) tét
    Balázs elvesztette az első tételt, aztán megkettőzte az összeget, és megint elvesztette. (Lovik Károly: A kertelő agár)[3]

Származékok

Szókapcsolatok

Etimológia

A tesz ige származéka.

Fordítások

Forrás

  1. Az észszerű utánzásról a költészetben. In Arany János hátrahagyott iratai és levelezése. Második kötet: Prózai dolgozatok. Budapest: Ráth Mór. 1889. 522. o. Hozzáférés: 2021. márc. 20.  
  2. Jókai Mór: Az arany ember
  3. Lovik Károly: A kertelő agár
  • tétel. In Bárczi Géza – Országh László: A magyar nyelv értelmező szótára. Budapest: Akadémiai. 1959–1962. Hozzáférés: 2021. márc. 20.