tanú

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈtɒnuː]

Főnév

tanú

1. Egy személy, aki jelen van, amikor valami történik és (egészben vagy részben) látja vagy hallja azt, ami lezajlik.

Etimológia

Egy ótörök *tanyq szóból, vö. modern török tanık.

Származékok

• tanúság, tanúsít, tanúskodik
• (összetételek): koronatanú, tanúhegy

Fordítások

Tartalom

angol: witness (en) finn: todistaja (fi) cigány: lésztrolácsé mánus (rom) cseh: svědek (cs) hn erza: свидетель (myv) (svidetelʹ) francia: témoin (fr) hn kurd: şade (ku) német: Zeuge (de) hn olasz: testimonio (it) hn orosz: свидетель (ru) hn (svidetelʹ) óangol: witnes (ang) nn portugál: testimunha (pt) nn román: martor (ro) hn spanyol: testigo (es) hn svéd: vittne (sv) szerbhorvát: svjedok (sh) hn török: şahit (tr) ukrán: свідок (uk) hn (svidok) zazaki: şade (diq)