taub

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Német

Kiejtés

  • IPA: /taʊ̯p/

Melléknév

taub (comparative tauber, superlative am taubsten)

  1. süket

Etimológia

Lásd a deaf melléknevet.