termés

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈtɛrmeːʃ]

Főnév

termés

1. (növénytan) Növények magtartalmú szerve amely a mag védelmét és elterjesztését biztosítja.

Etimológia

terem +‎ -és

Fordítások

Tartalom

angol: crop (en), harvest (en), yield (en) francia: récolte (fr) nn komi zürjén: урожай (urožaj)

német: Ernte (de) nn orosz: урожай (ru) hn (urožaj) ukrán: урожа́й (uk) hn (urožáj), врожа́й (uk) hn (vrožáj)

Ragozás

termés ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	termés	termések
tárgyeset	termést	terméseket
részes eset	termésnek	terméseknek
-val/-vel	terméssel	termésekkel
-ért	termésért	termésekért
-vá/-vé	terméssé	termésekké
-ig	termésig	termésekig
-ként	termésként	termésekként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	termésben	termésekben
-on/-en/-ön	termésen	terméseken
-nál/-nél	termésnél	terméseknél
-ba/-be	termésbe	termésekbe
-ra/-re	termésre	termésekre
-hoz/-hez/-höz	terméshez	termésekhez
-ból/-ből	termésből	termésekből
-ról/-ről	termésről	termésekről
-tól/-től	terméstől	termésektől

termés birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	termésem	terméseim
a te	termésed	terméseid
az ő/ön/maga az önök/maguk	termése	termései
a mi	termésünk	terméseink
a ti	termésetek	terméseitek
az ő	termésük	terméseik

Származékok

• (összetételek): bortermés, dinnyetermés