természet

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: /ˈtɛrmeːsɛt/
  • hallgatás
  • Elválasztás: ter-mé-szet

Főnév

természet

  1. (biológia) A világ a maga sokféleségében. A növény- és az állatvilág alkalmazkodása az éghajlati viszonyokhoz és egymáshoz.

Etimológia

A terem igéből keletkezett az +‎ -et névszóképzővel. [1]

Fordítások

Ragozás

természet ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset természet természetek
tárgyeset természetet természeteket
részes eset természetnek természeteknek
-val/-vel természettel természetekkel
-ért természetért természetekért
-vá/-vé természetté természetekké
-ig természetig természetekig
-ként természetként természetekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben természetben természetekben
-on/-en/-ön természeten természeteken
-nál/-nél természetnél természeteknél
-ba/-be természetbe természetekbe
-ra/-re természetre természetekre
-hoz/-hez/-höz természethez természetekhez
-ból/-ből természetből természetekből
-ról/-ről természetről természetekről
-tól/-től természettől természetektől
természet birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én természetem természeteim
a te természeted természeteid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
természete természetei
a mi természetünk természeteink
a ti természetetek természeteitek
az ő természetük természeteik

Származékok

Jegyzetek

További információk