Ugrás a tartalomhoz

tiabendazol

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
tiabendazol
Clinical data
Trade namesMintezol, others
AHFS/Drugs.comInternational Drug Names
Pregnancy
category
  • AU: B3
Routes of
administration
By mouth, topical
ATC code
Legal status
Legal status
  • AU: S4 (Prescription only)
  • In general: ℞ (Prescription only)
Pharmacokinetic data
BioavailabilityСmax 1–2 hours (oral administration)
MetabolismGI tract
Elimination half-life8 hours
ExcretionUrine (90%)
Identifiers
  • 4-(1H-1,3-Benzodiazol-2-yl)-1,3-thiazole
CAS Number
PubChem CID
IUPHAR/BPS
DrugBank
ChemSpider
UNII
KEGG
ChEMBL
NIAID ChemDB
Chemical and physical data
FormulaC10H7N3S
Molar mass201.247 g·mol−1
3D model (JSmol)
Density1.103 g/cm3
Melting point293 to 305 °C (559 to 581 °F)
  • [nH]1c2ccccc2nc1c3cscn3
  • InChI=1S/C10H7N3S/c1-2-4-8-7(3-1)12-10(13-8)9-5-14-6-11-9/h1-6H,(H,12,13) ☒N
  • Key:WJCNZQLZVWNLKY-UHFFFAOYSA-N ☒N
 ☒NcheckY (what is this?)  (verify)

Kiejtés

  • IPA: [ ˈtijɒbɛndɒzol]

Főnév

tiabendazol

  1. (gyógyszertan) A tiabendazol egy szintetikus benzimidazol-származék, amelyet széles körben alkalmaznak mint anthelmintikumot (féregellenes szert), valamint gombaellenes szerként is, különösen növényvédő szerként. Emberi és állatgyógyászati használata mellett szerepe van az élelmiszeriparban is mint penészgátló adalékanyag.

Hatásspektrumában főként fonálférgek (nematodák), illetve bizonyos gombák ellen hatékony. A benzimidazol-csoport tagjaként a tiabendazol főként a mikrotubulusok működésének gátlásán keresztül fejti ki hatását.



2. Kémiai jellemzők

  • IUPAC-név: 2-(1,3-thiazol-4-yl)-1H-benzimidazole
  • Molekulaképlet: C10H7N3S
  • Molekulatömeg: 201,25 g/mol
  • CAS-szám: 148-79-8
  • Szerkezeti jellemzők: egy benzimidazol gyűrűhöz kapcsolódik egy 1,3-tiazol gyűrű



3. Hatásmechanizmus

A tiabendazol a mikrotubulusok felépítését gátolja a parazita sejtekben, különösen a β-tubulinhoz kötődve, megakadályozva annak polimerizációját. Ez:

  • blokkolja a glükózfelvételt
  • sejten belüli transzportfolyamatokat gátol
  • glikogénraktárak kimerüléséhez vezet
  • sejthalált eredményez

Gombaellenes hatása a sejtfal bioszintézisének gátlásán és az energia-anyagcsere megzavarásán alapul.



4. Farmakokinetika

  • Felszívódás: jól felszívódik a gyomor-bélrendszerből szájon át történő adagolás esetén
  • Plazma csúcskoncentráció: 1–2 órán belül
  • Biológiai hasznosulás: közel 100%
  • Fehérjekötődés: magas (>90%)
  • Metabolizmus: májban, oxidációval és konjugációval
  • Kiválasztás: főként vizelettel, metabolit formájában



5. Javallatok (indikációk)

Emberi orvoslásban:

  • Strongyloidiasis (Strongyloides stercoralis)
  • Trichinosis (Trichinella spiralis)
  • Cután larva migrans (bőr alatti lárvavándorlás)
  • Migráló bélférgek okozta infekciók
  • Alternatíva más benzimidazolok helyett fonálféreg-fertőzések kezelésére

Állatgyógyászatban:

  • Nematodák és néhány cestoda (galandféreg) ellen

Ipari alkalmazások:

  • Élelmiszerek (pl. citrusfélék, banán, alma) penész elleni védelme
  • Faanyag, szövet, papír gombaölő kezelése



6. Adagolás

Orális adagolás embereknek (általános):

  • Felnőttek és 2 év feletti gyermekek: 25 mg/ttkg naponta kétszer, 2 napig (maximális napi dózis: 3 g)
  • Trichinosis esetén: akár 5 napos kúra szükséges

A gyógyszer íze keserű, ezért gyermekek számára ízesített szuszpenzió formájában is elérhető.



7. Mellékhatások

Gyakori:

  • Hányinger, hányás
  • Hasi fájdalom
  • Hasmenés
  • Fejfájás
  • Szédülés

Ritkább, de súlyosabb:

  • Allergiás reakciók (kiütés, viszketés, anafilaxia)
  • Májenzimek emelkedése
  • Hallucináció, zavartság (ritkán)
  • Stevens–Johnson-szindróma (nagyon ritka)



8. Ellenjavallatok és figyelmeztetések

  • Túlérzékenység a tiabendazollal vagy más benzimidazollal szemben
  • Terhesség: nem ajánlott, teratogén potenciál miatt (különösen az első trimeszterben)
  • Szoptatás: csak orvosi mérlegeléssel
  • Májbetegség: óvatosság, mert a májban metabolizálódik



9. Gyógyszerkölcsönhatások

  • CYP-enzim gátlása miatt interakcióba léphet más májban metabolizálódó szerekkel
  • Nem ajánlott együtt adni alkoholos szerekkel, mert fokozhatja a mellékhatásokat
  • Warfarin: fokozhatja az antikoaguláns hatást



10. Rezisztencia és hatékonyság

Emberi felhasználásban a rezisztencia viszonylag ritka, de állatgyógyászatban dokumentáltan előfordul. A rezisztencia legfőbb oka:

  • β-tubulin mutációk, amelyek megakadályozzák a hatóanyag kötődését
  • Gyakori, hosszú távú használat – főleg juhászatban



11. Gyógyszerformák

  • Tabletta (általában 500 mg)
  • Szuszpenzió (pl. 500 mg/5 ml)
  • Állatorvosi készítmények: por, paszta, premix formában



12. Toxikológia

  • Akut toxicitás: LD₅₀ (orálisan, patkányban) kb. 3100 mg/kg – alacsony toxicitás
  • Karcinogenitás: nem bizonyított emberben
  • Mutagenitás: egyes in vitro tesztekben pozitív, de in vivo hatás kérdéses
  • Teratogenitás: állatkísérletekben kimutatták, embernél nem zárható ki



13. Tárolás és stabilitás

  • Hűvös, száraz helyen, fénytől védve tárolandó
  • Lejárati idő általában 2–3 év
  • Vízben gyengén oldódik, szerves oldószerekben jobban



14. Szintézis (laboratóriumi előállítás)

A tiabendazol szintézise több lépéses reakció:

  1. Benzimidazol-váz előállítása (o-fenilén-diamin kondenzációja karbonsav-származékkal)
  2. A tiazolgyűrű bevezetése (kén és nitrogéntartalmú előanyagokkal)
  3. Ciklizáció és oxidáció



15. Összehasonlítás más benzimidazolokkal

Hatóanyag Biohasznosulás Spektrum Terhesség alatt alkalmazható?
Tiabendazol magas (~100%) szisztémás paraziták nem
Mebendazol alacsony bélférgek nem ajánlott
Albendazol változó szisztémás és bélférgek csak súlyos esetekben
Flubendazol alacsony bélférgek nem



16. Előnyök és hátrányok

Előnyök Hátrányok
Széles spektrum Lehetséges májtoxicitás
Jó orális felszívódás Rossz íz (felnőtteknél is zavaró lehet)
Gombaellenes hatás Teratogén potenciál
Rövid kezelési idő elegendő CNS-mellékhatások lehetnek



17. Egyéb alkalmazások

  • Növényvédelem: citrusféléken, banánon, almán gombás fertőzések (pl. Penicillium) megelőzése
  • Élelmiszeripar: tartósítószerként (E233) volt használatban, de több országban már korlátozták vagy betiltották
  • Faanyagvédelem: penész és gomba ellen



18. Történeti háttér

  • A tiabendazolt az 1960-as években fejlesztették ki
  • Elsőként féregellenes szerként engedélyezték
  • Később fedezték fel gombaellenes hatását
  • Ma már kissé visszaszorult használata az újabb benzimidazolok (albendazol, mebendazol) javára



19. Összegzés

A tiabendazol egy sokoldalú, szintetikus benzimidazol-származék, amely hatékony fonálférgek és egyes gombák ellen is. Széles spektrumú, jól felszívódik, és gyorsan hat. Terhesség alatt azonban ellenjavallt, és májkárosodásra hajlamos betegeknél óvatosan alkalmazandó. A modern benzimidazolok elterjedésével háttérbe szorult, de speciális esetekben ma is használatos mind orvosi, mind állatgyógyászati és ipari célokra.


Fordítások