tinó

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈtinoː]

Főnév

tinó

1. Herélt bikaborjú.

Etimológia

Egy ótörök *tyna szóból, vö. modern török dana, csuvas tyna (тына).

Fordítások

Tartalom

angol: steer (en) arab: ثور‎ (ar) (ṯwr) (θaur) hn arámi: Syriac: ܬܘܪܐ (tōrā, tōro) hn Hebrew: תורא (tōrā, tōro) hn cseh: vůl (cs) hn dán: stud (da) hn eszperantó: bovido (eo) finn: härkä (fi) francia: boeuf (fr) hn grúz: მოზვერი (mozveri) holland: os (nl) hn

japán: 去勢雄牛 (ja) kínai: 閹過的小公牛 (zh) koreai: 수송아지 (susong-aji) latin: iuvencus (la) hn német: Ochse (de) hn, Mastochse hn olasz: manzo (it) hn orosz: кастрированный бычок (kastrírovannyj byčók) hn, бычок-кастрат (byčók-kastrát) hn, молодой вол (molodój vol) hn portugál: boi (pt) spanyol: buey (es) hn Taos: mùoya’ána