Ugrás a tartalomhoz

tolbutamid

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
tolbutamid
Clinical data
Trade namesOrinase
AHFS/Drugs.comMonograph
MedlinePlusa682481
License data
Pregnancy
category
  • AU: C
Routes of
administration
Oral (tablet)
ATC code
Legal status
Legal status
Pharmacokinetic data
Protein binding96%
MetabolismHepatic (CYP2C19-mediated)
Elimination half-life4.5 to 6.5 hours
ExcretionRenal
Identifiers
  • N-[(Butylamino)carbonyl]-4-methylbenzenesulfonamide
CAS Number
PubChem CID
IUPHAR/BPS
DrugBank
ChemSpider
UNII
KEGG
ChEBI
ChEMBL
Chemical and physical data
FormulaC12H18N2O3S
Molar mass270.347 g·mol−1
3D model (JSmol)
Melting point128.5 to 129.5 °C (263.3 to 265.1 °F)
  • O=S(=O)(c1ccc(cc1)C)NC(=O)NCCCC
  • InChI=1S/C12H18N2O3S/c1-3-4-9-13-12(15)14-18(16,17)11-7-5-10(2)6-8-11/h5-8H,3-4,9H2,1-2H3,(H2,13,14,15) checkY
  • Key:JLRGJRBPOGGCBT-UHFFFAOYSA-N checkY
  (verify)

Kiejtés

  • IPA: [ ˈtolbutɒmid]

Főnév

tolbutamid

  1. (gyógyszertan) A tolbutamid az első generációs szulfonilurea típusú orális antidiabetikumok közé tartozik. Elsősorban 2-es típusú diabetes mellitus kezelésére alkalmazták, különösen olyan betegeknél, akiknél a diéta és a testmozgás nem volt elegendő a megfelelő vércukorszint-szabályozáshoz. Bár ma már több korszerűbb, második és harmadik generációs szulfonilureák (pl. glibenklamid, glipizid) és más gyógyszerosztályok előnyben részesülnek, a tolbutamid történetileg mérföldkőnek számít a diabéteszgyógyászatban.



2. Kémiai és fizikai tulajdonságok

  • IUPAC-név: 1-butyl-3-(p-tolylsulfonyl)urea
  • Molekulaképlet: C₁₂H₁₈N₂O₃S
  • Molekulatömeg: 270,35 g/mol
  • Szerkezet: a molekula tartalmaz egy szulfonilurea-csoportot és egy tolil (metil-benzil) gyűrűt
  • Halmazállapot: fehér, kristályos por
  • Oldhatóság: vízben rosszul, alkoholban jobban oldódik



3. Hatásmechanizmus

A tolbutamid a hasnyálmirigy β-sejtjeiben fejti ki hatását, ahol:

  • Gátolja az ATP-függő káliumcsatornákat (K⁺-ATPáz) a sejtmembránban,
  • Ez depolarizációhoz vezet, amely megnyitja a feszültségfüggő Ca²⁺-csatornákat,
  • A kalciumionok beáramlása inzulinexocitózist idéz elő,
  • Ezáltal növeli a vér inzulinszintjét és csökkenti a vércukorszintet.

A tolbutamid tehát inzulinelválasztást fokozó, ún. inzulinotrop hatású gyógyszer. Csak olyan betegeknél hatásos, akiknél a hasnyálmirigy még képes inzulintermelésre (2-es típusú diabétesz, de nem 1-es típusú).



4. Farmakokinetika

  • Felszívódás: jól felszívódik orális alkalmazást követően.
  • Orális biohasznosulás: közel 100%.
  • Plazmafehérje-kötődés: ~96%.
  • Félidő (T₁/₂): kb. 4–7 óra, de időseknél elhúzódhat.
  • Metabolizmus: főként a májban történik, citokróm P450 enzimek részvételével.
  • Metabolitok: inaktívak.
  • Kiválasztás: főleg a vesén keresztül, metabolitok formájában.



5. Terápiás javallatok

A tolbutamid javallatai a következők voltak:

  • 2-es típusú diabetes mellitus kezelése, ha:
    • diéta és testmozgás nem elégséges
    • a beteg nem reagál más szulfonilureákra vagy biguanidokra (pl. metformin)
  • Kezdődő diabetes mellitus időszakában
  • Idős betegek enyhébb hiperglikémiájának kezelése

Ma már inkább régebbi terápiának számít, sok országban nem is forgalmazzák, mivel hatása rövid, és nagyobb a hipoglikémia kockázata más szerekhez képest.



6. Adagolás

  • Kezdő adag: általában 500–1000 mg/nap, egy vagy két részre osztva.
  • Fenntartó adag: 1000–2000 mg/nap (maximálisan 3000 mg/nap).
  • Az adagolást mindig egyénre szabottan kell beállítani, figyelembe véve az éhgyomri és posztprandiális vércukorszinteket.

Fontos: Az adagolást fokozatosan kell titrálni, hogy minimalizáljuk a hipoglikémia kockázatát.



7. Ellenjavallatok

A tolbutamid alkalmazása tilos az alábbi esetekben:

  • 1-es típusú diabetes mellitus
  • Diabeteses ketoacidózis
  • Súlyos máj- vagy vesebetegség
  • Terhesség és szoptatás
  • Súlyos stresszhelyzetek (pl. műtét, fertőzés)
  • Korábban észlelt túlérzékenység szulfonilureákra vagy szulfonamidokra



8. Mellékhatások

A tolbutamid leggyakoribb mellékhatásai:

8.1. Hipoglikémia

  • Túladagolás, éhezés, nagy fizikai aktivitás vagy alkoholfogyasztás esetén súlyos hipoglikémia léphet fel.
  • Tünetei: verejtékezés, remegés, zavartság, ájulás, görcsroham.

8.2. Emésztőrendszeri panaszok

  • Hányinger, hányás, hasmenés, teltségérzet, hasi fájdalom.

8.3. Allergiás reakciók

  • Bőrkiütés, csalánkiütés, pruritus.
  • Ritkán: Stevens–Johnson-szindróma, anafilaxia.

8.4. Hematológiai zavarok

  • Ritka, de súlyos mellékhatások: agranulocytosis, leukopenia, thrombocytopenia, hemolitikus anémia.

8.5. Májkárosodás

  • Ritkán: hepatitis, cholestasis, sárgaság.



9. Gyógyszerkölcsönhatások

A tolbutamid számos gyógyszerrel léphet kölcsönhatásba, ezek fokozhatják vagy csökkenthetik a hatását.

Fokozott hipoglikémia kockázat:

  • Alkohol
  • NSAID-ok (pl. acetilszalicilsav, indometacin)
  • Antikoagulánsok (pl. warfarin)
  • MAO-gátlók
  • Sulfonamid antibiotikumok

Hatás csökkenhet:

  • Kortikoszteroidok
  • Tiazid diuretikumok
  • Pajzsmirigy hormonok
  • Szimpatomimetikumok (pl. adrenalin)
  • Fogamzásgátlók



10. Különleges szempontok

10.1. Idős betegek

  • Különösen érzékenyek lehetnek a hipoglikémiára → kisebb dózis szükséges.

10.2. Veseelégtelenség

  • A metabolitok felhalmozódhatnak, megnő a hipoglikémia veszélye.

10.3. Laboratóriumi tesztekre gyakorolt hatás

  • Interferálhat bizonyos glükóz-meghatározásokkal (pl. Benedict-próba, Clinitest).



11. Túladagolás

A túladagolás fő veszélye a súlyos, tartós hipoglikémia, amely akár életveszélyes is lehet.

Kezelése:

  • Glükóz infúzió intravénásan
  • Gyakori vércukor-ellenőrzés
  • Súlyos esetben hospitalizáció szükséges



12. Történeti háttér

A tolbutamid volt az első klinikailag széles körben alkalmazott orális antidiabetikum, az 1950-es évektől kezdve. Kifejlesztése jelentős áttörést hozott a nem-inzulinnal kezelt cukorbetegek számára. A 2-es típusú diabétesz kezelésében alkalmazott szulfonilureák osztályának úttörő tagja.



13. Származékok és alternatívák

A tolbutamid után több újabb szulfonilurea került forgalomba, amelyek:

  • hosszabb hatásúak (pl. glibenklamid, glimepirid)
  • potensebbek
  • kisebb hipoglikémia-kockázattal járnak

Más orális antidiabetikumok:

  • Metformin (biguanid) – első választás ma
  • DPP-4 gátlók (pl. sitagliptin)
  • SGLT2-gátlók (pl. dapagliflozin)
  • GLP-1 receptor agonisták



14. Szabályozás és forgalmazás

A tolbutamid egyes országokban már nem forgalmazott, másutt csak korlátozottan elérhető, generikumként. A WHO alapvető gyógyszerek listájáról már lekerült.



15. Összefoglalás – Előnyök és hátrányok

Előnyök Hátrányok
Történelmileg jelentős Rövid hatásidő
Hatékony inzulintermelés-fokozó Magas hipoglikémia-kockázat
Orálisan adható Több mellékhatás, mint újabb szerek
Olcsó Korszerűbb szerek kiszorították



16. Záró megjegyzések

A tolbutamid mára már inkább történeti jelentőségű antidiabetikum, amely elindította a szulfonilurea gyógyszercsalád fejlődését. Bár hatékony volt és sok betegnek segített, ma már korszerűbb alternatívák állnak rendelkezésre, amelyek biztonságosabbak, hosszabb hatásúak, és kevesebb mellékhatással járnak. Mindazonáltal a tolbutamid hozzájárult a cukorbetegség kezelésének fejlődéséhez, és tudományos szempontból fontos szerepe volt a farmakoterápia történetében.


Fordítások