unauffällig

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Német

Kiejtés

  • IPA: /ʊnaʊ̯ffɛllɪk/

Melléknév

unauffällig (középfok unauffälliger, felsőfok am unauffälligsten)

  1. egyszerű, természetes, visszafogott
  2. feltűnés nélküli, észrevétlen