vándorköltő

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈvaːndorkøltøː]

Főnév

vándorköltő

1. Vándorló életmódot folytató költő.

Etimológia

vándor +‎ költő

Ragozás

vándorköltő ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	vándorköltő	vándorköltők
tárgyeset	vándorköltőt	vándorköltőket
részes eset	vándorköltőnek	vándorköltőknek
-val/-vel	vándorköltővel	vándorköltőkkel
-ért	vándorköltőért	vándorköltőkért
-vá/-vé	vándorköltővé	vándorköltőkké
-ig	vándorköltőig	vándorköltőkig
-ként	vándorköltőként	vándorköltőkként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	vándorköltőben	vándorköltőkben
-on/-en/-ön	vándorköltőn	vándorköltőkön
-nál/-nél	vándorköltőnél	vándorköltőknél
-ba/-be	vándorköltőbe	vándorköltőkbe
-ra/-re	vándorköltőre	vándorköltőkre
-hoz/-hez/-höz	vándorköltőhöz	vándorköltőkhöz
-ból/-ből	vándorköltőből	vándorköltőkből
-ról/-ről	vándorköltőről	vándorköltőkről
-tól/-től	vándorköltőtől	vándorköltőktől

vándorköltő birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	vándorköltőm	vándorköltőim
a te	vándorköltőd	vándorköltőid
az ő/ön/maga az önök/maguk	vándorköltője	vándorköltői
a mi	vándorköltőnk	vándorköltőink
a ti	vándorköltőtök	vándorköltőitek
az ő	vándorköltőjük	vándorköltőik