fúj

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈfuːj]

Ige

fúj

1. Ajkakat összeszorítva levegőt ereszt ki.
2. A szél tevékenysége olyankor, amikor nincs szélcsend.

Etimológia

Ősi örökség az uráli korból, vö. erza пувaмс, mari пуаш, nyenyec пуць (fújni kezd).

Fordítások

szájból levegőt

angol: blow (en) arab: نفخ‎ (ar) (nafakha) bolgár: духа (bg) (duha) cigány: phurdél (rom) cseh: vát (cs), vanout (cs), foukat (cs) dán: blæse (da), puste (da) erza: пувaмс (myv) (puvams) finn: puhaltaa (fi) francia: souffler (fr) galiciai: soprar (gl) görög: φυσώ (el) (fysó) holland: blazen (nl) japán: 吹く, ふく (fuku) koreai: 불다 (bulda)

kurd: فو‎ (ku) (fu) latin: flo (la), sufflo (la) lengyel: dmuchać (pl) lett: pūst (lv) macedón: дува (mk) (duva) mezei mari: пуаш (mhr) (puaš) német: blasen (de) norvég: blåse (no) olasz: soffiare (it) orosz: дуть (ru) (dutʹ) óangol: blōwan (ang) ófelnémet: blāen (goh) ógörög: φυσάω (grc) (phusáō) örmény: փչել (hy) (pʿčʿel) portugál: soprar (pt), assoprar (pt) román: sufla (ro) romans: sufflar (rm) spanyol: soplar (es) svéd: blåsa (sv) szerbhorvát: duvati (sh) szlovén: pihati (sl) török: üflemek (tr) vietnámi: thổi; phù, phù phù

szél

albán: fryn (sq) bolgár: вее (bg) (vee) cseh: vát (cs) holland: waaien (nl) lengyel: wiać (pl) macedón: се вее (mk) (vee) német: wehen (de) orosz: веять (ru) (vejatʹ) román: bate (ro) szlovén: véti (sl)

Származékok

• fúvódik

• (igekötős alakok): | befúj | belefúj | elfúj | felfúj | kifúj | lefúj | megfúj | ráfúj | visszafúj | 
• felfújható

Szólások, közmondások

• bolond lyukból bolond szél fúj

További információk

• fúj - Értelmező szótár (MEK)
• fúj - Etimológiai szótár (UMIL)
• fúj - Szótár.net (hu-hu)
• fúj - DeepL (hu-de)
• fúj - Яндекс (hu-ru)
• fúj - Google (hu-en)
• fúj - Helyesírási szótár (MTA)
• fúj - Wikidata
• fúj - Wikipédia (magyar)