vakít

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈvɒkiːt]

Ige

vakít

Etimológia

vak +‎ -ít

Származékok

• (igekötős alakok): | elvakít | megvakít | 

Ragozás

vakít ragozása

Főnévi igenév			vakítani
Befejezett melléknévi igenév			vakított
Folyamatos melléknévi igenév			vakító
Beálló melléknévi igenév			vakítandó
Határozói igenév			vakítva
Ható ige			vakíthat
			én	te	ő, ön, maga	mi	ti	ők, önök, maguk
Kijelentő mód	Jelen idő	Alanyi	vakítok	vakítasz	vakít	vakítunk	vakítotok	vakítanak
		Tárgyas	vakítom én téged/titeket vakítalak	vakítod	vakítja	vakítjuk	vakítjátok	vakítják
	Múlt idő	Alanyi	vakítottam	vakítottál	vakított	vakítottunk	vakítottatok	vakítottak
		Tárgyas	vakítottam én téged/titeket vakítottalak	vakítottad	vakította	vakítottuk	vakítottátok	vakították
Feltételes mód	Jelen idő	Alanyi	vakítanék	vakítanál	vakítana	vakítanánk	vakítanátok	vakítanának
		Tárgyas	vakítanám én téged/titeket vakítanálak	vakítanád	vakítaná	vakítanánk	vakítanátok	vakítanák
Felszólító mód	Jelen idő	Alanyi	vakítsak	vakíts vagy vakítsál	vakítson	vakítsunk	vakítsatok	vakítsanak
		Tárgyas	vakítsam én téged/titeket vakítsalak	vakítsd vagy vakítsad	vakítsa	vakítsuk	vakítsátok	vakítsák
Főnévi igenév ragozása			vakítanom	vakítanod	vakítania	vakítanunk	vakítanotok	vakítaniuk