varázsló

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈvɒraːʒloː]

Főnév

varázsló

1. Mesebeli személy, akinek természetfeletti erőt tulajdonítanak.
2. Személy, aki hamisan állítja, hogy természetfeletti ereje van.

Etimológia

A varázsol igéből.

Fordítások

mesebeli férfi

afrikaans: towenaar hn angol: wizard, magician, sorcerer, enchanter, warlock, medicine man, powwow arab: ساحر‎ hn (saaHir) asztúriai: bruxu hn belarusz: чараўнік (čaraŭnik) bolgár: вещер (vešter), магьосник (magjosnik), вълшебник (vǎlšebnik), чародей (čarodej) cigány: kogánáfélkéré cseh: čaroděj, kouzelník, mág dán: troldmand kn erza: ведун (vedun) eszperantó: sorĉisto, magiisto észt: võlur finn: velho francia: mage, sorcier görög: μάγος (mágos) grúz: ჯადოქარი (ǯadokari), გრძნეული (grʒneuli) gudzsaráti: જાદુગર (jādugar) héber: קוסם‎ (koszem) holland: tovenaar, magiër izlandi: töframaður, galdramaður, galdrakarl, vitki japán: 魔男 (まなん, manan), 魔法使い (まほうつかい, mahō tsukai), 魔術師 (まじゅつし, majutsushi) kannada: ಮಾಂತ್ರಿಕ (māntrika) katalán: mag, màgic, fetiller kazah: шебер (şeber) kínai: 巫師, 巫师 (wūshī), 覡, 觋 (xí), 男巫 (nánwū), 魔術師, 魔术师 (móshùshī), 妖人 (yāorén) koreai: 마법사 (mabeobsa)

latin: veneficus, magus, fascinans, fascinator lengyel: czarodziem, czarownik lett: burvis, zintnieks (lv) macedón: волшебник (volšebnik), маѓесник (maǵesnik), магионичар (magioničar) maori: ruānuku, tohunga ruānuku mongol: арш (arš) német: Zauberer, Magier, Hexenmeister norvég: trollmann olasz: mago orosz: чародей (čarodej), {{t|ru|волшебник}, колдун (koldun), маг (mag) örmény: կախարդ (kaxard) portugál: bruxo román: vrăjitor, mag skót gael: buidseach hn, draoidh hn spanyol: mago, hechicero, brujo svéd: trollkarl kn szerbhorvát: чаробњак, čarobnjak,волшебник, volšebnik szlovák: čarodej, čarodejník, kúzelník szlovén: čarovnik szuahéli: mchawi török: büyücü, afsuncu ukrán: чарівник (čarivnyk) walesi: dewin, swynwr

Szinonimák

1. bűvész , mágus , táltos