ábrándít

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈaːbraːndiːt]

Ige

ábrándít

Etimológia

ábránd +‎ -ít

Származékok

• (igekötős alakok): | kiábrándít | 

Ragozás

ábrándít ragozása

Főnévi igenév			ábrándítani
Befejezett melléknévi igenév			ábrándított
Folyamatos melléknévi igenév			ábrándító
Beálló melléknévi igenév			ábrándítandó
Határozói igenév			ábrándítva
Ható ige			ábrándíthat
			én	te	ő, ön, maga	mi	ti	ők, önök, maguk
Kijelentő mód	Jelen idő	Alanyi	ábrándítok	ábrándítasz	ábrándít	ábrándítunk	ábrándítotok	ábrándítanak
		Tárgyas	ábrándítom én téged/titeket ábrándítalak	ábrándítod	ábrándítja	ábrándítjuk	ábrándítjátok	ábrándítják
	Múlt idő	Alanyi	ábrándítottam	ábrándítottál	ábrándított	ábrándítottunk	ábrándítottatok	ábrándítottak
		Tárgyas	ábrándítottam én téged/titeket ábrándítottalak	ábrándítottad	ábrándította	ábrándítottuk	ábrándítottátok	ábrándították
Feltételes mód	Jelen idő	Alanyi	ábrándítanék	ábrándítanál	ábrándítana	ábrándítanánk	ábrándítanátok	ábrándítanának
		Tárgyas	ábrándítanám én téged/titeket ábrándítanálak	ábrándítanád	ábrándítaná	ábrándítanánk	ábrándítanátok	ábrándítanák
Felszólító mód	Jelen idő	Alanyi	ábrándítsak	ábrándíts vagy ábrándítsál	ábrándítson	ábrándítsunk	ábrándítsatok	ábrándítsanak
		Tárgyas	ábrándítsam én téged/titeket ábrándítsalak	ábrándítsd vagy ábrándítsad	ábrándítsa	ábrándítsuk	ábrándítsátok	ábrándítsák
Főnévi igenév ragozása			ábrándítanom	ábrándítanod	ábrándítania	ábrándítanunk	ábrándítanotok	ábrándítaniuk