érc

Magyar

Kiejtés

• IPA : /ˈeːrʦ/
•  hallgatás
• Szótagolás: érc

Főnév

érc

1. Fémet tartalmazó ásvány, kőzet.
2. (választékos) Ebből olvasztott fém.

   Ércnél maradandóbb - időálló értékű <mű>.

Fordítások

ásvány, kőzet

ANGOL: ore (en) ARAB: ركاز (ar) (rikaaz) (m.) BOLGÁR: руда (bg) (ruda) (f.) CSEH: ruda (cs) (f.) DÁN: malm (da) (u.) ESZPERANTÓ: erco (eo) ÉSZT: maak (et) FINN: malmi (fi) FRANCIA: minerai (fr) (m.) GÖRÖG: μετάλλευμα (el) (n.) HÉBER: עַפְרָה (he) (afrá) (f.) HOLLAND: erts (nl) (n.) IZLANDI: málmgrýti JAPÁN: 鉱石 (ja) (こうせき, kōseki) KATALÁN: mena KÍNAI: 礦石 (cmn), 矿石 (cmn) (kuàngshí)

KOREAI: 광석 (ko) (gwangseok) LENGYEL: ruda (pl) LETT: rūda (lv) LITVÁN: rūda (lt) NÉMET: Erz (de) (n.) NORVÉG: malm (no) OLASZ: minerale (it) (m.) OROSZ: руда (ru) (rudá) (f.) PORTUGÁL: minério (pt) (m.) SPANYOL: mena (es), mineral (es) (m.) SVÉD: malm (sv) (u.) SZLOVÁK: ruda (sk) SZLOVÉN: ruda (sl) (f.) TELUGU: ముడి ఖనిజం (te) (muDi khanijaM) UKRÁN: руда (uk) WALESI: mwyn (cy) (m.)

Ragozás

érc ragozása eset/szám egyes szám többes szám alanyeset érc ércek tárgyeset ércet érceket részes eset ércnek érceknek -val/-vel érccel ércekkel -ért ércért ércekért -vá/-vé érccé ércekké -ig ércig ércekig -ként ércként ércekként -ul/-ül - - -ban/-ben ércben ércekben -on/-en/-ön ércen érceken -nál/-nél ércnél érceknél -ba/-be ércbe ércekbe -ra/-re ércre ércekre -hoz/-hez/-höz érchez ércekhez -ból/-ből ércből ércekből -ról/-ről ércről ércekről -tól/-től érctől ércektől

érc birtokos ragozása birtokos egy birtok több birtok az én ércem érceim a te érced érceid az ő/ön/maga az önök/maguk érce ércei a mi ércünk érceink a ti ércetek érceitek az ő ércük érceik

Szinonimák

• fém

Gyakoriság

• 3

Etimológia

német Erz (“‘érc’”)

Forrás

• Magyar Értelmező Szótár (ISBN 963 05 8416 6)
• Angol Wikiszótár