ügyelés
Magyar
Kiejtés
- IPA: [ ˈyɟɛleːʃ]
Főnév
ügyelés
- Egy rendszeresen előforduló folyamatot figyelemmel kísérés.
Etimológia
Ragozás
| eset/szám | egyes szám | többes szám |
|---|---|---|
| alanyeset | ügyelés | ügyelések |
| tárgyeset | ügyelést | ügyeléseket |
| részes eset | ügyelésnek | ügyeléseknek |
| -val/-vel | ügyeléssel | ügyelésekkel |
| -ért | ügyelésért | ügyelésekért |
| -vá/-vé | ügyeléssé | ügyelésekké |
| -ig | ügyelésig | ügyelésekig |
| -ként | ügyelésként | ügyelésekként |
| -ul/-ül | - | - |
| -ban/-ben | ügyelésben | ügyelésekben |
| -on/-en/-ön | ügyelésen | ügyeléseken |
| -nál/-nél | ügyelésnél | ügyeléseknél |
| -ba/-be | ügyelésbe | ügyelésekbe |
| -ra/-re | ügyelésre | ügyelésekre |
| -hoz/-hez/-höz | ügyeléshez | ügyelésekhez |
| -ból/-ből | ügyelésből | ügyelésekből |
| -ról/-ről | ügyelésről | ügyelésekről |
| -tól/-től | ügyeléstől | ügyelésektől |
| birtokos | egy birtok | több birtok |
|---|---|---|
| az én | ügyelésem | ügyeléseim |
| a te | ügyelésed | ügyeléseid |
| az ő/ön/maga az önök/maguk |
ügyelése | ügyelései |
| a mi | ügyelésünk | ügyeléseink |
| a ti | ügyelésetek | ügyeléseitek |
| az ő | ügyelésük | ügyeléseik |