ἀκούω
Ógörög
ἀκούω (akoúō)
Kiejtés
- (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /a.kǔː.ɔː/
- (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /aˈku.o/
- (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /aˈku.o/
- (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /aˈku.o/
- (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /aˈku.o/
Ige
ἀκούω • (akoúō)
- (ákuó)
Etimológia
Tkp. *kausi, lásd pl. az angol hear igét.