Bede

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈbɛdɛ]

Tulajdonnév

Bede

1. Családnév: Az Árpád-korban igen gyakori Bed ~ Beda ~ Bede ~ Bedő (Bedeu) egyéni nevünk eredete vitatott. Szóba került a török Bedir ’telihold’ jelentésű névnek a magyarban való Bed- rövidülése és különböző (köztük -e) kicsinyítő képzővel való ellátása. Ugyanakkor a rendkívül sokszor előforduló Benedek keresztnévnek -n- > -d mássalhangzócserével való ejtése: a Bedenek rövidülése és különböző kicsinyítő képzőkkel alakított változatai (Bed, Beda, Bede, Bedek, Bedes) sem voltak ritkák az Árpádok és Anjouk korának névanyagában. Bármelyik lehetőséget is fogadjuk el, a Bede régi, becézett (hypocoristicus) egyénnév vált apanévi családnévvé ’Bede nevű személy fia, leszármazotta’ jelentéssel.

Változatok

Böde, Bőde