Blaskó

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈblɒʃkoː]

Tulajdonnév

Blaskó

1. családnév: Alapszava a vitatott eredetű Balázs keresztnév, amely vagy a görög [Baszileiosz] ’királyi’ jelentésű személynévből, vagy valamely római kor előtti (preromán) itáliai nyelv Blaesus ’görbe lábú, sánta’ vagy ’selypes’ jelentésű ragadványnevéből (cognomenéből) származik. A keresztény névkincsbe, így a magyarba és a környező szláv nyelvekbe is a középkori latinon keresztül került be Blazsius hangalakban, amelyből később a latin -ius végződés elmaradt. A szláv nyelvek megtartották a szókezdő Bl- mássalhangzó-torlódást, s ellátták a sok nyelvben (a magyarban és a szlovákban gyakrabban, de az ukránban is) használatos -ko kicsinyítő képzővel. A -zsk- hangkapcsolatban a -zs- zöngésség szerint hasonult -s-sé. A magyar névkincsbe minden bizonnyal a szlovákból került be mint apai családnév, s jelentése ’Blaskó nevű személy fia, leszármazotta’.

Változatok

Blasko, Blassko, Blaschko; Balaskó, Balasko