csúcs

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈt͡ʃuːt͡ʃ]

Főnév

csúcs

  1. valaminek a legfelső része
  2. hegycsúcs
  3. csúcsteljesítmény, rekord
  4. csúcstalálkozó
  5. (matematika) Egy síkbeli vagy térbeli alakzat sarka, ahol a síkidom oldalai vagy a test élei találkoznak.

Fordítások

Ragozás

csúcs ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset csúcs csúcsok
tárgyeset csúcsot csúcsokat
részes eset csúcsnak csúcsoknak
-val/-vel csúccsal csúcsokkal
-ért csúcsért csúcsokért
-vá/-vé csúccsá csúcsokká
-ig csúcsig csúcsokig
-ként csúcsként csúcsokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben csúcsban csúcsokban
-on/-en/-ön csúcson csúcsokon
-nál/-nél csúcsnál csúcsoknál
-ba/-be csúcsba csúcsokba
-ra/-re csúcsra csúcsokra
-hoz/-hez/-höz csúcshoz csúcsokhoz
-ból/-ből csúcsból csúcsokból
-ról/-ről csúcsról csúcsokról
-tól/-től csúcstól csúcsoktól
csúcs birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én csúcsom csúcsaim
a te csúcsod csúcsaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
csúcsa csúcsai
a mi csúcsunk csúcsaink
a ti csúcsotok csúcsaitok
az ő csúcsuk csúcsaik

Származékok