elpusztítás

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈɛlpustiːtaːʃ]

Főnév

elpusztítás

Etimológia

elpusztít +‎ -ás

Ragozás

elpusztítás ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset elpusztítás elpusztítások
tárgyeset elpusztítást elpusztításokat
részes eset elpusztításnak elpusztításoknak
-val/-vel elpusztítással elpusztításokkal
-ért elpusztításért elpusztításokért
-vá/-vé elpusztítássá elpusztításokká
-ig elpusztításig elpusztításokig
-ként elpusztításként elpusztításokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben elpusztításban elpusztításokban
-on/-en/-ön elpusztításon elpusztításokon
-nál/-nél elpusztításnál elpusztításoknál
-ba/-be elpusztításba elpusztításokba
-ra/-re elpusztításra elpusztításokra
-hoz/-hez/-höz elpusztításhoz elpusztításokhoz
-ból/-ből elpusztításból elpusztításokból
-ról/-ről elpusztításról elpusztításokról
-tól/-től elpusztítástól elpusztításoktól
elpusztítás birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én elpusztításom elpusztításaim
a te elpusztításod elpusztításaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
elpusztítása elpusztításai
a mi elpusztításunk elpusztításaink
a ti elpusztításotok elpusztításaitok
az ő elpusztításuk elpusztításaik