emelőkar

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈɛmɛløːkɒr]

Főnév

emelőkar

1. (fizika) Az emelőnek a támasztópontnál kezdődő szára.

Etimológia

emelő +‎ kar, a német Hebelarm szó tükörfordítása

Fordítások

Tartalom

olasz: braccio di sollevamento (it)

Ragozás

emelőkar ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	emelőkar	emelőkarok
tárgyeset	emelőkart	emelőkarokat
részes eset	emelőkarnak	emelőkaroknak
-val/-vel	emelőkarral	emelőkarokkal
-ért	emelőkarért	emelőkarokért
-vá/-vé	emelőkarrá	emelőkarokká
-ig	emelőkarig	emelőkarokig
-ként	emelőkarként	emelőkarokként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	emelőkarban	emelőkarokban
-on/-en/-ön	emelőkaron	emelőkarokon
-nál/-nél	emelőkarnál	emelőkaroknál
-ba/-be	emelőkarba	emelőkarokba
-ra/-re	emelőkarra	emelőkarokra
-hoz/-hez/-höz	emelőkarhoz	emelőkarokhoz
-ból/-ből	emelőkarból	emelőkarokból
-ról/-ről	emelőkarról	emelőkarokról
-tól/-től	emelőkartól	emelőkaroktól

emelőkar birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	emelőkarom	emelőkarjaim
a te	emelőkarod	emelőkarjaid
az ő/ön/maga az önök/maguk	emelőkarja	emelőkarjai
a mi	emelőkarunk	emelőkarjaink
a ti	emelőkarotok	emelőkarjaitok
az ő	emelőkarjuk	emelőkarjaik

Gyakoriság

• 5

Forrás

• Magyar Értelmező Szótár (ISBN 963 05 8416 6)