irány

Magyar

Főnév

irány

1. (matematika) Egy (síkban vagy térben) elhelyezkedő félegyenes egy irányt határoz meg: azt az irányt, amerre a félegyenes pontjai a kezdőpontjától esnek.

Származékok

• irányít, irányú, irányzat

Fordítások

Tartalom

ANGOL: direction (en) BOLGÁR: посока (bg) (f.), направление (bg) (n.) CSEH: směr (cs) (m.) FRANCIA: direction (fr) (f.) HÉBER: כיוון (kivun) (m.) HORVÁT: smjȇr (hr) (m.) KATALÁN: direcció (ca) (f.) KOREAI: 방향 (ko) (banghyang)

LENGYEL: kierunek (pl) (m.) LETT: virziens (lv) (m.) LITVÁN: kryptis (lt) (f.) MACEDÓN: насока (mk) (násoka) (f.), правец (mk) (právec) (m.) NÉMET: Richtung (de) (f.) NORVÉG: retning (no) ÖRMÉNY: ուղղություն (hy) (uġġut’yun) PORTUGÁL: direcção, (f.), direção (pt) (f.) ROMÁN: direcție (ro) (f.) ROMANS: direcziun (rm) (f.) SKÓT: seòladh (gd) (m.), iùl (gd) (m.), àird (gd) (f.) SPANYOL: dirección (es) (f.) SVÉD: riktning (sv) (u.), håll (sv) (n.) SZLOVÉN: smer (sl) (f.) SZUAHÉLI: mwelekeo (sw)

Ragozás

irány ragozása eset/szám egyes szám többes szám alanyeset irány irányok tárgyeset irányt irányokat részes eset iránynak irányoknak -val/-vel iránnyal irányokkal -ért irányért irányokért -vá/-vé iránnyá irányokká -ig irányig irányokig -ként irányként irányokként -ul/-ül - - -ban/-ben irányban irányokban -on/-en/-ön irányon irányokon -nál/-nél iránynál irányoknál -ba/-be irányba irányokba -ra/-re irányra irányokra -hoz/-hez/-höz irányhoz irányokhoz -ból/-ből irányból irányokból -ról/-ről irányról irányokról -tól/-től iránytól irányoktól

irány birtokos ragozása birtokos egy birtok több birtok az én irányom irányaim a te irányod irányaid az ő/ön/maga az önök/maguk iránya irányai a mi irányunk irányaink a ti irányotok irányaitok az ő irányuk irányaik