kerület

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈkɛrylɛt]

Főnév

kerület

  1. Közigazgatási egység.
  2. (matematika) Geometriai idom kerülete.

Származékok

Etimológia

kerül +‎ -et

Fordítások

Ragozás

kerület ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset kerület kerületek
tárgyeset kerületet kerületeket
részes eset kerületnek kerületeknek
-val/-vel kerülettel kerületekkel
-ért kerületért kerületekért
-vá/-vé kerületté kerületekké
-ig kerületig kerületekig
-ként kerületként kerületekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben kerületben kerületekben
-on/-en/-ön kerületen kerületeken
-nál/-nél kerületnél kerületeknél
-ba/-be kerületbe kerületekbe
-ra/-re kerületre kerületekre
-hoz/-hez/-höz kerülethez kerületekhez
-ból/-ből kerületből kerületekből
-ról/-ről kerületről kerületekről
-tól/-től kerülettől kerületektől
kerület birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én kerületem kerületeim
a te kerületed kerületeid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
kerülete kerületei
a mi kerületünk kerületeink
a ti kerületetek kerületeitek
az ő kerületük kerületeik