kifordulás

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈkifordulaːʃ]

Főnév

kifordulás

Etimológia

kifordul +‎ -ás

Ragozás

kifordulás ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	kifordulás	kifordulások
tárgyeset	kifordulást	kifordulásokat
részes eset	kifordulásnak	kifordulásoknak
-val/-vel	kifordulással	kifordulásokkal
-ért	kifordulásért	kifordulásokért
-vá/-vé	kifordulássá	kifordulásokká
-ig	kifordulásig	kifordulásokig
-ként	kifordulásként	kifordulásokként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	kifordulásban	kifordulásokban
-on/-en/-ön	kiforduláson	kifordulásokon
-nál/-nél	kifordulásnál	kifordulásoknál
-ba/-be	kifordulásba	kifordulásokba
-ra/-re	kifordulásra	kifordulásokra
-hoz/-hez/-höz	kiforduláshoz	kifordulásokhoz
-ból/-ből	kifordulásból	kifordulásokból
-ról/-ről	kifordulásról	kifordulásokról
-tól/-től	kifordulástól	kifordulásoktól

kifordulás birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	kifordulásom	kifordulásaim
a te	kifordulásod	kifordulásaid
az ő/ön/maga az önök/maguk	kifordulása	kifordulásai
a mi	kifordulásunk	kifordulásaink
a ti	kifordulásotok	kifordulásaitok
az ő	kifordulásuk	kifordulásaik