koppeln

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Német

Kiejtés

  • IPA: /kɔpɛln/

Ige

koppeln (gyenge, E/3 jelen koppelt, múlt koppelte, befejezett gekoppelt, segédige haben)

  1. csatlakoztat, beköt, összeköt