sátoralja

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈʃaːtorɒjːɒ]

Főnév

sátoralja

  1. A Sátorhegy aljában, vagy ennek közelében fekvő község, város
  2. A nemzetségnél kisebb egység
  3. Az egy sátorban lakó személyek, vagy ennek megfelelő számú személy

Használat

  • „Ázsiában van még hét sátoralja magyar, kik otthon maradtak a régi hazában, azokért kiment az öreg Mészáros, és behozza őket. Minden sátoralja harmincezer harcost számlál.”
Jókai Mór
  • „Fráter György meggyilkoltatása után a deésiek panaszt tettek a királynál, hogy nekik 10 sátoralja czigányuk volt, (decem tentoria pharaonum) a kik a deési kamaránál szolgáltak s a régi magyar királyoktól nyert szabadságuk értelmében e czigányok mindenütt az egész országban, minden köztehertől fölmentve jártak-keltek, de néhai Fráter György súlyos szolgálatokkal terhelte őket s a várostól Szamosújvárhoz rendelte. Ferdinánd király ennek alapján ezeket újra a városnak visszaadatni rendeli, ugyanazon kiváltságokkal, melyeket eddig élveztek.”
Szolnok-Dobokavármegye monographiája
  • „Volt a szép rokonság hetven sátoralja: Mindenikből egyet hívatott a vajda, Mindenik sátorból a legvénebbiket”
Arany János
  • „az egész sátoralja gyerek körülüli a mesemondót”
Móra Ferenc
  • „Francia vállalkozók szedték össze a tarka, piszkos, néhány sátoralja népet”
Ady Endre
  • „a legelőterületeket nemzetségenként jelölik ki, a nemzetség legelője közös. A nemzetségek létszáma változó; ma például általában mindössze négy-öt sátoralja.”
Diószegi Vilmos