szentáldozás

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈsɛntaːldozaːʃ]

Főnév

szentáldozás

  1. (kereszténység) Az oltáriszentség vétele.[1]
    Szinonima: áldozás

Etimológia

szent +‎ áldozás

Fordítások

Ragozás

szentáldozás ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset szentáldozás szentáldozások
tárgyeset szentáldozást szentáldozásokat
részes eset szentáldozásnak szentáldozásoknak
-val/-vel szentáldozással szentáldozásokkal
-ért szentáldozásért szentáldozásokért
-vá/-vé szentáldozássá szentáldozásokká
-ig szentáldozásig szentáldozásokig
-ként szentáldozásként szentáldozásokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben szentáldozásban szentáldozásokban
-on/-en/-ön szentáldozáson szentáldozásokon
-nál/-nél szentáldozásnál szentáldozásoknál
-ba/-be szentáldozásba szentáldozásokba
-ra/-re szentáldozásra szentáldozásokra
-hoz/-hez/-höz szentáldozáshoz szentáldozásokhoz
-ból/-ből szentáldozásból szentáldozásokból
-ról/-ről szentáldozásról szentáldozásokról
-tól/-től szentáldozástól szentáldozásoktól
szentáldozás birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én szentáldozásom szentáldozásaim
a te szentáldozásod szentáldozásaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
szentáldozása szentáldozásai
a mi szentáldozásunk szentáldozásaink
a ti szentáldozásotok szentáldozásaitok
az ő szentáldozásuk szentáldozásaik

Forrás