tőr

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
XVIII. századi indiai tőr

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈtøːr]

Főnév

tőr

  1. Rövid, könnyű szúrófegyver.

Etimológia

Ősi örökség a finnugor korból.

Fordítások

Származékok

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈtøːr]

Főnév

tőr

  1. Csapda, főleg madarak részére. (pl. tőrt vet)

Etimológia

Egy ótörök *tor szóból, vö. kirgiz tor тор.