íz

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈiːz]

Főnév

íz

  1. (konyha) A nyelvünkön levő ízlelőbimbókkal érzékelt zamat.

Etimológia

Ősi örökség az uráli korból, vö. nyenyec ңабт (szag, illat).

Fordítások

Származékok

Főnév

íz

  1. tag
  2. ízület

Etimológia

Ősi örökség a finnugor korból, vö. finn jäsen, erza эзнe, komi йӧзви, udmurt ёз.

Fordítások

Származékok

  • Minden ízében remegett.