íz

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈiːz]

Főnév

íz

1. (konyha) A nyelvünkön levő ízlelőbimbókkal érzékelt zamat.

Etimológia

Ősi örökség az uráli korból, vö. nyenyec ңабт (szag, illat).

Fordítások

Tartalom

angol: taste arab: الذوق‎ (ad-ḏawk) aromán: gustu asszámi: জুতি (zuti), সোৱাদ (xüad) baszk: dastamen (eu) belarusz: смак hn (smak) bolgár: вкус hn (vkus) cigány: izo cseh: chuť nn eszperantó: gusto (eo) észt: maitse finn: maku, makuaisti (fi) francia: goût hn, saveur (fr) nn friuli: savôr, gust görög: γεύση (el) nn (géfsi) ógörög: γεῦσις nn (geûsis) grúz: გემო (gemo) gudzsaráti: સ્વાદ (swād) hindi: स्वाद hn (swād) holland: smaak (nl) hn ír: blas hn izlandi: bragð (is) sn japán: 味覚 (みかく, mikaku), 味 (ja) (あじ, aji) katalán: gust, sabor, tast khmer: រសជាតិ (rʊəh ciet) kínai: 味道 (wèidao), 味兒, 味儿 (zh) (wèir), 氣味, 气味 (zh) (qìwèi), 味覺, 味觉 (zh) (wèijué) kurd: tam nn, çêj (ku) nn, تام‎ (ku) (tAm), چاخ‎ (ku) (chAkh)

latin: gustus hn, sapor hn lengyel: smak hn lett: garša nn litván: skonis maori: tāwara német: Geschmack hn, Schmecken sn norvég: smak hn provanszál: tast, gost olasz: gusto hn orosz: вкус hn (vkus) óegyiptomi: dpt örmény: համ (ham) perzsa: طعم‎ (ta'm), مزه‎ (maze), خوا‎ (xwâ) portugál: gosto hn román: gust romans: gust, gost skót gael: blas hn spanyol: gusto svéd: smak szárd: gustu szerbhorvát: ukus hn, kus hn szicíliai: gustu hn szlovák: chuť nn szlovén: okús hn szuahéli: kionjo thai: รสชาติ (rót châat) török: tat, çeşni ukrán: смак hn (smak) velencei: saor hn, saore vietnámi: vị giác walesi: blas hn zazaki: tom

Származékok

• ízes, ízetlen, ízlik, íztelen
• (összetételek): bagariaíz, baktaíz, utóíz

Főnév

íz

1. tag
2. ízület

Etimológia

Ősi örökség a finnugor korból, vö. finn jäsen, erza эзнe, komi йӧзви, udmurt ёз.

Fordítások

Tartalom

cigány: hákhérél oizo

Származékok

• Minden ízében remegett.