önkontroll

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈøŋkontrolː]

Főnév

önkontroll

1. Az ember saját viselkedésének szabályozó hatású tudati ellenőrzése és értékelése, illetve az erre való képesség.

Etimológia

ön +‎ kontroll

Ragozás

önkontroll ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	önkontroll	önkontrollok
tárgyeset	önkontrollt	önkontrollokat
részes eset	önkontrollnak	önkontrolloknak
-val/-vel	önkontrollal	önkontrollokkal
-ért	önkontrollért	önkontrollokért
-vá/-vé	önkontrollá	önkontrollokká
-ig	önkontrollig	önkontrollokig
-ként	önkontrollként	önkontrollokként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	önkontrollban	önkontrollokban
-on/-en/-ön	önkontrollon	önkontrollokon
-nál/-nél	önkontrollnál	önkontrolloknál
-ba/-be	önkontrollba	önkontrollokba
-ra/-re	önkontrollra	önkontrollokra
-hoz/-hez/-höz	önkontrollhoz	önkontrollokhoz
-ból/-ből	önkontrollból	önkontrollokból
-ról/-ről	önkontrollról	önkontrollokról
-tól/-től	önkontrolltól	önkontrolloktól

önkontroll birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	önkontrollom	önkontrolljaim
a te	önkontrollod	önkontrolljaid
az ő/ön/maga az önök/maguk	önkontrollja	önkontrolljai
a mi	önkontrollunk	önkontrolljaink
a ti	önkontrollotok	önkontrolljaitok
az ő	önkontrolljuk	önkontrolljaik