ős

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Jump to navigation Jump to search

Flag of Hungary.svg Magyar

Főnév

ős

  1. Egy rég halott személy vagy más élőlény, akinek valaki (valami) a leszármazottja.

Etimológia

Ősi örökség az uráli korból.

Származékok

Fordítások

Ragozás

ős ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset ős ősök
tárgyeset őst ősöket
részes eset ősnek ősöknek
-val/-vel őssel ősökkel
-ért ősért ősökért
-vá/-vé őssé ősökké
-ig ősig ősökig
-ként ősként ősökként
-ul/-ül - -
-ban/-ben ősben ősökben
-on/-en/-ön ősön ősökön
-nál/-nél ősnél ősöknél
-ba/-be ősbe ősökbe
-ra/-re ősre ősökre
-hoz/-hez/-höz őshöz ősökhöz
-ból/-ből ősből ősökből
-ról/-ről ősről ősökről
-tól/-től őstől ősöktől
ős birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én ősöm őseim
a te ősöd őseid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
őse ősei
a mi ősünk őseink
a ti ősötök őseitek
az ő ősük őseik