Ugrás a tartalomhoz

ős

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈøːʃ]

Főnév

ős

  1. Egy rég halott személy vagy más élőlény, akinek valaki (valami) a leszármazottja.

Etimológia

Ősi örökség az uráli korból.

Származékok

Fordítások

Ragozás

ős ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset ős ősök
tárgyeset őst ősöket
részes eset ősnek ősöknek
-val/-vel őssel ősökkel
-ért ősért ősökért
-vá/-vé őssé ősökké
-ig ősig ősökig
-ként ősként ősökként
-ul/-ül - -
-ban/-ben ősben ősökben
-on/-en/-ön ősön ősökön
-nál/-nél ősnél ősöknél
-ba/-be ősbe ősökbe
-ra/-re ősre ősökre
-hoz/-hez/-höz őshöz ősökhöz
-ból/-ből ősből ősökből
-ról/-ről ősről ősökről
-tól/-től őstől ősöktől
ős birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én ősöm őseim
a te ősöd őseid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
őse ősei
a mi ősünk őseink
a ti ősötök őseitek
az ő ősük őseik

További információk

  • ős - Értelmező szótár (MEK)
  • ős - Etimológiai szótár (UMIL)
  • ős - Szótár.net (hu-hu)
  • ős - DeepL (hu-de)
  • ős - Яндекс (hu-ru)
  • ős - Google (hu-en)
  • ős - Helyesírási szótár (MTA)
  • ős - Wikidata
  • ős - Wikipédia (magyar)