ős

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Flag of Hungary.svg Magyar

Főnév

ős

  1. Egy rég halott személy vagy más élőlény, akinek valaki (valami) a leszármazottja.

Etimológia

Ősi örökség az uráli korból.

Származékok

Fordítások


Ragozás

ős birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én ősöm őseim
a te ősöd őseid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
őse ősei
a mi ősünk őseink
a ti ősötök őseitek
az ő ősük őseik