γόνυ

Ógörög

γόνυ (gónu)

Kiejtés

 

• IPA: /ɡó.ny/ → /ˈɣo.ny/ → /ˈɣo.ni/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /ɡó.ny/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /ˈɡo.ny/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /ˈɣo.ny/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /ˈɣo.ny/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /ˈɣo.ni/

Főnév

γόνῠ • (gónu) sn (genitivus γόνᾰτος); harmadik ragozás

1. térd

Etimológia

Tkp. *geno, lásd a latin genu szót.